Amit a politikusoknak tudniuk kellene a nőkről…

„Ma, a nőnapon elhatároztam, hogy új spirálfüzetet nyitok – ismét valódi nők valódi történeteivel. A nők tapasztalataival. Arról, hogy »mi van velük«. Azaz velünk. Mi van a magyar nőkkel a munkahelyi felvételeknél, a munkahelyeken? Hogyan élnek, milyen nehézségekkel, problémákkal szembesülnek a női munkavállalók, a női kisvállalkozók, a női kisgazdák? Mi van a nőkkel a politikában, közéletben, közösségi életben? Mi van a magyar nőkkel a párkapcsolatokban, a családokban, még mindig a nők viselik-e a háztartással, a családi élettel, a gyerekekkel, az idős és a beteg hozzátartozókkal kapcsolatos feladatok és felelősség túlnyomó részét, vagy változik a helyzet? Igazságosabbá válik-e a férfi-nő kapcsolat? (Meggyőződésem, hogy ez utóbbi döntő jelentőségű a gyermekvállalási kedv szempontjából is, s a demográfiai helyzet javítása felé is ezen a területen - is - kellene lépéseket tenni.) Milyen a magyar nők egészségi állapota, hogyan, miben és miért betegszünk meg? Miért kell még ma is olyan sok nőnek elszenvednie az abortuszt, amelyet én nem neveznék »szabad választásnak«, hanem sokkal inkább testet, lelket próbáló fájdalmas, s »normális esetben« elkerülhető beavatkozásnak? Hogyan és miért terjeszkedhetett ilyen mértékben a prostitúció, a nőkereskedelem, a szexipar – s milyen hatással van ez a nőkre, illetve a nő-férfi kapcsolatokra? Várom nők és lányok leveleit, beszámolóit. Valódi nők, valódi történeteit szeretném »bevinni« a politikába, a magyar és európai döntéshozók elé. Ezért adtam azt a címet a pályázatnak, hogy »Amit a politikusoknak tudni kellene a nőkről…«. Hiszek abban, hogy a személyes történetek, a valóságos tapasztalatok adnak hiteles képet a jelenségekről, s ezek elengedhetetlenek a »jó« döntéshozatalhoz.

Szeretettel várom a fent körülírt témában nők pályázatait, 2013. április 30-ig. A legjobb pályaművek íróit szeretném meghívni Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe, ahol egyebek mellett a nők jogaival és esélyegyenlőségével foglalkozó FEMM szakbizottság munkáját mutatnám be, s sok lehetőségünk lenne személyes beszélgetésekre. A pályázók adatait természetesen hivatásbeli titokként kezelem, nem is kötelező nevet írni, lehet jeligével pályázni.”