Süti, nem süti

„Van abban valami mélységesen szimbolikus, hogy amikor pár tucat tüntető elfoglalja a Fidesz-székház udvarát, Selmeczi Gabriella szóvivő, úgy is mint gyorsreagálású hadtest nápolyival és vaníliás karikával próbálja blokkolni a behatolókat, ám amikor egyik se vesz a süteményből, csalódottan mondja a kamerába, hogy ekkora agressziót még életében nem látott. (...)

Milyen fogalma lehet a szóvivőnek erről a világról, a való életről, Magyarországról, kérdezhetnénk, különös tekintettel arra, hogy a nápolyi kínálgatásakor Bencsik András fogatlan békemenetesei már a Lendvay utca elején zsidóztak, buziztak és kommunistáztak, a székházban pedig tíz évet ült biztonsági őr aktivizálta magát lelkiismereti okokból, a rend és a jogállam nevében.

Megfigyelhető, hogy amióta kormányon van ez a társaság, a legkisebb konfliktusra is gasztropolitikai válaszokat ad. Amikor tavaly elindultak az első éhségmenetek, Tállai államtitkár kenyeret ajánlott fel a menetelőknek, az idén a lakiteleki polgármester küldött a vonulóknak rántottát, és nem értette, hogy azok miért nem fogadják el. Kormánypárti körökben úgy gondolják, az éhségmenet olyan menet, amelyben mindenki de facto éhes, következésképpen ha két tojásból rántottát adunk a tüntetőnek, akkor feloldódik benne a társadalmi feszültség, megszűnik a nélkülözése, sőt ha almapaprikát is kap a rántotta mellé, már középosztálybelinek érzi magát.”