„A cím – Így szóltok ti… – ugyan Karinthyt idézi, de az alábbiakban sajnos nem paródiát olvashatnak. Hiteles, szószerinti szövegeket, amelyeket a parlamenti jegyzőkönyv is rögzít. Nem feltétlenül a legfontosabb parlamenti törvények vitájából valók, de olyan mozzanatok, amelyekben, mint cseppben a tenger, jól látszik a lényeg: egyfajta látásmód, politikai karakter, stílus, érvelési technika. A törvényeket lehet módosítgatni, de ezeket a pillanatokat már soha többé nem lehet szépíteni, suvickolni. Elszólások, leszólások, kiszólások, megszólások, hozzászólások, visszaszólások, sőt össze-vissza szólások, csak a legutóbbi napokból. Folytatása – sajnos – bizonyosan következik.
1. Balog miniszter úr pucerája
március 18.
Pörzse Sándor (Jobbik) azonnali kérdéséből: »A legnagyobb botrány az, hogy attól az embertől, akit Ön kitüntet, elhatárolódik… Hát egészen elképesztő: három olyan újságíró hatására határolódik el, aki az elmúlt 25 évben abban a hazaárulásban, amit a tőlem jobbra lévő frakció mutatott, mint újságíró tevékenyen részt vett… Ráadásul el szeretném mondani Önnek, hogy az Önök szavazótábora legnagyobb részének egyik legnépszerűbb újságíróját úgy hívják, hogy Szaniszló Ferenc«.
Balog Zoltán miniszter: »Amennyiben néhány újságíró visszaadja ezt a díjat, azzal tulajdonképpen egy rossz döntésnek, amit én hoztam, jó következményei lesznek, mert mégiscsak tisztul a Táncsics-díjnak a névsora. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Úgyhogy azt tudom ígérni, hogy amennyiben elérkezik hozzám ez a díj, akkor természetesen meg fogom kérdezni, hogy az ezzel járó pénzügyi juttatás hol van.«”