Beszédes hallgatás

„Az ügy – persze – lényeges: az uniós csúcs és a hét évre szóló költségvetés. Ami nekünk, magyaroknak – legalábbis a kormány olvasatában – világra, de legalábbis Európára szóló siker.

Csakhogy az utóbbi másfél hónapban történt még egy és más ebben az országban, ami esetleg érdemes lett volna a miniszterelnök figyelmére és érdekes lett volna hallani a véleményét róla. A teljesség igénye nélkül néhány téma. Az oktatás egésze, benne a diákoknak és tanároknak kedvezőtlen döntések sorozatával, s a sorozatos tiltakozások emiatt. A hullámvasútra ültetett forint, különös tekintettel a jegybank élén várható cserére és Matolcsy jobbkéz áldatlan tevékenységére. Vagy a kétharmad kedvenc témája, a rezsicsökkentés és hátulütői. Aztán az éhségmenetek, amelyek tegnapra értek el a Parlamentig, de már korábban meghaladták a hatalmon lévők tűrőképességét, egyúttal pedig jó alkalmat kínáltak számukra az MSZP elleni támadásokra. Vagy ha már nemzetközi kérdésekről kell beszélni, megért volna talán néhány szót a moszkvai látogatás, az a meghitt negyed óra Putyin elnökkel, továbbá az E.On megvásárlása.

Minderről – a viszonválaszt leszámítva – nem hangzott el semmi. Nem valószínű, hogy Orbán Viktornak nincs mondandója róluk. Csak talán nem akarta idő előtt lelőni a jövő pénteki értékelő poénjait. Avagy úgy vélte, jobb kerülni a kényes témákat, hiszen a parlamentben válaszolhatnak neki, inkább olyan környezetben beszél róluk, ahol nincs vita, s csak a hívek ülnek. Érthető: közeleg a választás – sokak szerint a kampány már el is kezdődött –, s ilyenkor még a legnagyobb harcos is igyekszik békés arcát mutatni. Erre vall egyébként, hogy viszonválasza végén – meglepő módon – a kedves vezető jól megdicsérte az ellenzéket is. Azt mondta, nélkülük nem érhette volna el a múlt heti brüsszeli sikert, amely az egész országé, így az ellenzéké is. Ilyesmit rég nem hallhattunk Orbántól.”