„Hol van az a politikai boszorkánykonyha, ahol egyre mérgezőbb ételeket főznek nekünk? Még egy év van a választásokig, de már sistereg a levegő a kétoldali gyűlölködéstől. Emberi jogok? Ezekhez a jelképekhez? És az áldozatok jogai? Akiket meghurcoltak, halálra dolgoztattak a vörös vagy a barna koncentrációs táborokban? Miféle jog az, amely más, sokat szenvedett emberek érzékenységét legalizáltan sértheti? S ha holnap valakinek eszébe jut sokszorosítani a Mein Kampfot, akkor Alkotmánybíróságunk majd bólogat, hogy csak nyugodtan, hadd olvasgassanak a fiatalok?
Sokkal többet tudunk a náci és fasiszta rémtettekről, mint a kommunista bűnökről. Ne feledjük: 1945 óta lehet beszélni arról, mi történt a hitleri koncentrációs táborokban, a foglyok szabaddá tétele óta ítélheti el őket minden ép értékítéletű ember. De a kommunizmus bűneiről – nyugaton nem, de nálunk igen! – több mint fél évszázadon át iszonyú hallgatás volt.
Csak nem ez az oka annak, hogy némelyek ártalmatlan jelképnek tartják a vörös csillagot?”