„Bár mostanában minden a baloldal körül forog, érdemes egy pillantást vetni az ellenkező oldalon lévő radikális párt dilemmáira is. Belső feszültségek, konfliktusok és morális problémák – tavaly már megismerkedett a párt ezekkel a gondokkal: decemberre ötre növekedett azon képviselők száma, akik már nem jobbikos színekben politizálnak tovább. Ennek egyik oka, hogy a Jobbik rájött arra, gyűlöletkeltésre alapozva be lehet jutni az Országgyűlésbe, de ezt követően a szélsőséges megnyilvánulások nem megengedettek. Összeegyeztethetetlenek ugyanis a hazai és európai normákkal – igazolja ezt a Gyöngyösi Márton javaslata után szerveződött tömegtüntetés is, ahol az ellenzéki és a kormánypártok is részt vettek. Ezzel ellentétben viszont a Jobbik radikális vonala továbbra is botrányokat szeretne látni, és ezen véleményének hangot is ad a frakción belül, aminek a következményei a kizárások és kilépések lettek.
A hangulatkeltés és az egyéni akciók helyett így maradt a párt vezetői által preferált szakmai radikalizmus, vagyis a képviselőknek meg kellene tanulniuk fontos kérdésekről nyíltan beszélni úgy, hogy nagy hozzáértést mutatva támasztják alá igazukat, ezzel bizonyítva, hogy a párt alkalmas a kormányzásra. Amellett, hogy a Jobbik döntéskényszerbe került, kénytelen szembesülni a politika valóságával, és meghozni a szükséges lépéseket.”