A felsőoktatás megosztása és központosítása

„A kormányzat a kezdetektől fogva a megosztás taktikáját a hallgatókkal szemben. Közérzetjavító intézkedésként mindenekelőtt visszavonta az első vonalból Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárt. Ő ugyanis rideg, autoriter modorával, a tanulókat és a tanárokat sértő brutális gúnyolódásaival – amelyeket aztán rendre arcátlanul letagadott és a vele ellenséges sajtó hazugságainak bélyegzett – a közvélemény szemében a kormány egyik legellenszenvesebb tagja. Helyette a tárgyalások vezetését Balog Zoltán EMMI miniszter vette át, a megértő mosolygást és együttérző bólogatást papos rutinnal kommunikációs technikává emelő református lelkipásztor. Amikor december 19-én télikabát nélkül ment ki a az épület előtt tüntető Nagy Dávidhoz és vezette be a házba, a kormányhű sajtó rögtön hozsánnázni kezdett a miniszter emberközeli, megnyerő stílusáról és mély együttérzéséről.

A megosztás mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy a hallgatói érdekképviseletek közül csak a HÖOK-kal volt hajlandó tárgyalni. A hallgatói önkormányzatok országos vezetőit elfogadta tárgyalópartnerül, a bázisdemokrata alapon szerveződő hahásokat kizárta a döntéshozó folyamatból. Pedig közben sorra szerveződtek a Hallgatói Hálózat helyi csoportjai, s testvérszervezeteik születtek az Oktatói Hálózat, a Középiskolások és a Szülők Hálózatának képében. Az egyetemek, főiskolák hallgatóinak és részben dolgozóinak körében ezek a szervezetek lényegesen népszerűbbek a HÖOK-nál – amelynek tárgyalási stílusát nem tartják célravezetőnek – és a sokak által bénának nevezett szakszervezeteknél. A Hallgatói Hálózat követeléseit hat pontban fogalmazta meg, a HÖOK képviselői úgy nyilatkoztak, hogy a tárgyalás során ezeket is képviselni fogják.”