Hová lettek a gyerekek?

„A 2011-ben szülő nők átlagos életkora már 28,3 évre emelkedett az első gyermekük világra hozatalakor, azaz akkor vállalták első gyermeküket, amikor a 20 évvel korábbi generáció már lényegében befejezte termékenységét, kialakítva az akkor szokásos kétgyermekes családmodellt. Az életkor szerinti termékenységi profil mára annyiban változott, hogy emelkedett a 30, különösen pedig a 35 év feletti nők szülésgyakorisága, akik úgy tűnik, pótolni próbálják korábban elhalasztott gyermekeiket. (Én is hoztam a papírformát: 29 éves voltam első kisfiam születésekor, 31 a második, 33 a harmadik szülésem idején.)

A radikális változások hatására azonban hiányozni kezdtek a korábban fiatalon vállalt gyermekek. Az évtized végén aztán újabb negatív fordulat következett be: 2010-ben  és 2011-ben újabb mélypontot ért el a születések száma, folytatódott a gyermekvállalás életkorának kitolódása, a termékenységi mutató pedig 1,24-re esett. Ilyen termékenység mellett száz nő mindössze 60 leánygyermeket hoz világra élete folyamán, azaz a termékenység olyan mértékben távolodott el az egyszerű reprodukciót biztosító szinttől, ami tovább csökkenti a jövőbeni kilábalás esélyét.

A húszas éveikben lévő fiatalok meredeken csökkenő termékenységét a 30-as évek második felében járó nők növekvő termékenysége nem tudja ellensúlyozni. Ráadásul a gyermekek ilyen jelentős hányadának a 30-as, 40-es életévekre történő halasztása komoly egészségi-biológiai kockázati tényezőket is rejt. A gyermekvállalás ideális életkora az orvos-szakmai tapasztalatok szerint  a 20-as éveket és a 30-as évek elejét jelenti. Ezt követően a női fogamzóképesség kezdetben lassan, majd 35 év felett egyre gyorsabban csökken, s a várandósság kimenetele is bizonytalanabbá válik, nő a koraszülés kockázata.”