A megmaradás útja az önkormányzatiság

„Ma a konzervatívok táborában fájóan sokan szimpatizálnak a kormány centrista politikájával, holott be kell látnunk, hogy ha a magyarság köszönheti valaminek eddigi fennmaradását, az éppen a decentralizáltság, az önkormányzatiság volt (pl. vármegyék). A felelős gondolkodók pártszimpátiától függetlenül előbb-utóbb kénytelenek lesznek azzal szembesülni, hogy az államnak hátrébb kell állnia, teret kell engednie a helyi közösségeknek. Meg kell erősítenünk az önkormányzatiságot, ugyanis a magyar megmaradásnak, a fennmaradásnak és az önellátásnak nem állami, hanem térségi szinten kell megvalósulnia. Az államnak tehát ki kell vonulnia a helyi politizálásból, hiszen egy ideális világban az állam a nemzetpolitika kérdéseivel foglalkozik.

A történelem tanulsága az, hogy amíg egy államot pillanatok alatt el lehet foglalni, több mint háromezer önkormányzatot csak nagy nehézségek árán - de leginkább csak akkor, ha még/már nincs öntudata a helyi közösségnek. Állítsuk helyre az önkormányzatiságot - jogköreit, gazdasági alapját (földbirtok) is ideértve. Én ezt nevezem demokráciának - az önrendelkezés jogát, az élet szabadságát. Ez a valódi demokrácia, a többi nem más, mint ennek a fogalomnak a kifordítása, nevetségessé tétele (pl. homoszexuálisok házassága, Klub rádió védelme, stb).

A magyarság mindig is vidéki nép volt: az Árpád-korban például alig voltak az országnak nyugati értelemben vett városai, a Kárpát-medence falvak és igazgatási központok hálózata volt. Az újkorban hasonlóképpen: megsokszorozódtak a mezővárosok, a »faluvárosok«, amelyek - bár több tízezer lakójuk is lehet akár - a mai napig vidéki jellegű települések. Egy vidéki jellegű társadalom azonban nem áll ellentétben a város kiegészítő szerepével. De lássuk be, a magyar társadalomnak csak akkor van esélye, ha a »végeket« megtartja s nem elveszíti.”