„XVI. Benedek egyházában a szabályok fontosabbak az embernél, az egyház tekintélye pedig fontosabb a szabályoknál is. Gondoljunk csak a papi pedofíliával kapcsolatos esetek kezelésére – ez a viszonyrendszer az óvszeres szeretkezést vagy a válást sokszor súlyosabb bűnként kezeli a gyermekek megrontásánál, de legalábbis az előbbiek elkövetői még sosem kaptak szervezett egyházi védelmet).
A katolikus hit mellett kitartók közössége megérdemelne egy olyan pápát, akinek a tanításában élet van, és akinek az élete maga a krisztusi tanítás. Voltak ilyen pápák (bár a kortársak közül annak az egyetlennek, aki komolyan fellépett a vatikáni korrupció és fényűzés ellen, mindössze 33 nap adatott) – és a hívők abban is hisznek, hogy a többi esetben sem a Mindenható nyúlt mellé, hanem csak hagyta érvényesülni a szabad akaratot, vagyis engedte, hogy a felkent szolgái rosszul döntsenek. XVI. Benedek –éppen azzal, hogy lemondott a trónról – adott egy esélyt a jövőnek. Most a pápaválasztókon a sor: a világnak szüksége van egy jó pápára.”