MSZP és a centrifugális erőtér

„Két Milla lesz, ez legyen tény. Viszont nem ebben van a hírérték, hanem abban, hogy miért is történt mindez. A Millát mint civil szervezetet ugyanis ugyanaz viszi szét, mint ami az LMP-t is szétvitte. Meddig menjenek el egy együttműködés keretében? Bajnaival vagy Bajnaival és Mesterházyval is összefogjanak? Hol vannak az együttműködés határai? Mi van, ha nem lehet elkerülni az MSZP-vel történő összefogást? Korábban többször megjelent, hogy a Milla egyes tagjainak »gondjuk van« Bajnaival, de az október 23-i belépéssel ez részben okafogyott vált. Azóta már nem igazán Bajnai a törésvonal, hanem az MSZP.

A Milla lépése leginkább abból a félelemből táplálkozhat, hogy mi van akkor, ha az Együtt 2014 és az MSZP szorosan összefog. Kár lenne ugyanis azzal a naivitással élni, hogy a Milla közgyűlésének döntése mögött – a civilség védelme mellett – ne az állna, hogy a sokak számára eleve problémás Bajnai mellé nem hajlandók lenyelni még az MSZP nevű békát is.

Mely párt nem adja magát könnyen: bár jól láthatóan képtelennek bizonyul arra, hogy jelentősen növelje támogatottságát, és már biztosra vehető, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, amelyeket ha 2018-ig szólongatna, akkor se rezonálnának rá. A párt mégsem enged. Gőzerővel halad előre ellenzéki egyeztetése, melybe minden arra járó szereplőt mint valami Nagy Integrátor »lám, megváltoztam, nem diktálok, fogjunk össze«alapon hívogat. Legutóbb a Párbeszéd Magyarországért kapta meg »behívóját«, de a »korszakváltás« igényére hivatkozva Jávorék köszönettel nemet mondtak a meghívásra. Azaz az LMP és az Együtt 2014 után egyelőre a PM is elutasította a szocialistákkal történő együttműködési nagykoalíciót. Lehet, hogy erre még idővel sor kerülhet, de ma láthatóan egy új, hitelességre és korszakváltásra építő szereplőnek csak árt az MSZP-vel történő szorosabb együttműködés. Visz és nem hoz. Az MSZP-nek pedig hosszú távon az vihet, ha az új szereplők nőnek, éppen ezért ellenzéki kerekasztala sem szolgál más célt, mint amazok blokkolását.

Az MSZP kétségkívül dominálni akar annak árán is, hogy akár a második szervezet megy rá erre, esik szét, osztódik több irányba. Amivel az összefogás megszervezésének története kap újabb nem kívánt, bonyolódó fejezeteket. Az MSZP kétségkívül fontos szereplő az ellenzéki oldalon, de fontosságtudata könnyen és komoly következményekkel járó módon el is hatalmasodhat felette. Holott a párt hosszú távon csak nyerhet azzal, ha nem régi reflexei vezérlik. Bár ma veszíthet – esetében ez azt jelenti, hogy enged –, néhány százalékot vagy jelöltet, de később egy általa most még nem kívánt korszak- és kultúraváltáson átesve abból profitálva juthat még előnyösebb pozícióba. Vagy marad a mostani úton: lenyomni mindenkit, akit csak lehet, mellyel az MSZP, mint centrifugális erőteret teremti meg. Ennek kockázata pedig csak egy: a kormányváltás elmaradása.”