A kongresszusmánia ítélte halálra az LMP-t

„Végül csak elérte az előre megjósolható vég Magyarország egyetlen kongresszusmániás pártját. Vélhetően a világon sehol nincs még egy annyira nehézkesen működő formáció, mint az LMP, akiknél gyakorlatilag nincs olyan kérdés, amiben a párt vezetősége dönthetne. Emiatt nyilván előre borítékolható volt, hogy végül darabokra esik az egész, hiszen az anarchia bázisdemokrácia ugye bármilyen szépnek és igazságosnak tűnik is, valójában rettenetesen destruktív.(...)

Nem mintha probléma lenne, hogy abszolút nyitottak a tagság felé. Sőt, ez tök jó. Csak az van, hogy az ilyen hülyéskedések miatt tart most ott egy olyan párt, aminek lehetett volna súlya az elmúlt huszonegynéhány év lezárásánál, hogy az emberek többsége (már akik egyáltalán hallottak róluk) csak röhögve legyint, mikor felvetődik a Belvárosi Párt neve. Ha lett volna egy normális döntéshozó réteg, akkor talán nem jutottak volna el odáig, hogy egy olyan kérdés juttassa őket a pusztulás szélére, miszerint rendszerkritikusként csatlakozzanak-e a rendszer hibáiért maximálisan felelős Bajnaihoz.”