Az LMP és a nem várt terhesség

„Na most a nélkül, hogy elkezdeném felsorolni, mely más szakmákban basznak még a bázisdemokráciára a kőművességtől az operaművészetig, legyen szabad megjegyeznem, hogy a politikusság is egy szakma. Ez alatt azt kell érteni, hogy lehet, hogy néha jobbra fésüli a haját a bandi, néha meg balra, és abban komoly ökopártiság bújik meg kacéran, de a dolgozó eztet konkréten keresztbeszarja. Sőt, beleteszi a baltát a rádióba, ha még egyszer meghallja, hogy egyenlő távolság. Ő ugyanis nem egyenlő távolságban mossa a belet, ássa a szőlőt, keveri a maltert, hanem jól. Azaz számára az érték egyetlen fokmérője, ha valami jó. És tökmindegy, bal-e, jobb-e, sőt: a dolgozó sajnos még a nácizmusra is rászavaz, ha azt ígéri meg neki, hogy kiirtja a körzetéből az összes cigányembert, és ő pünktlich arra vágyik, hogy ki legyen irtva az összes cigányember. Így ha ő megtalálja a dúródórában a potenciális millajovovicsot (megjegyzem, van is némi hasonlóság, már ami a két művésznő halotti maszkokat is meghazudtoló arcjátékát illeti), akkor a dúródórára fog szavazni akkor is, ha kimondottan lúdbőrzik a háta a pengeszájúak rendjétől. (Én meg a meztelencsigával vagyok így, hagyjuk.)

Azt viszont már régen tudjuk, hogy az egykor elempében kinek mi az elképzelése a lehetmásizmusról: fogalmazzunk úgy, hogy az egyik fele időnként hozzáláncolja magát valamihez, mint azt minden rendes (!) baloldali (!) zöldmanó teszi szerte a világon (de legalábbis Németországban), míg a másik fele inkább idegesen gesztikulálva próbál nem komplett hülyének tűnni a köztévé valamelyik vitaműsorában. És bár az alkotmányosság, a demokrácia, az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala például számunkra is fontos, azért korlátos eséllyel látjuk annak megvalósulását, hogy a szöllősigyöngyik szoknyája alól induljon el a következő konzervatív (!) öko-világforradalom. Ilyen ugyanis nincs, tudtommal.”