„Negyedik életkép: »Most bezzeg itt vagytok!« – ezzel a mondattal, felütéssel kezdődött az igehirdetés egy őrségi templomban a kétezres évek valamelyikének karácsonyán. Ha személyesen ott lehettem volna, esetleg visszakérdezek: - Baj, hogy jöttünk? Zavarunk netán?
Karácsonykor megtelnek a templomaink. Tudunk-e igazán örülni ennek? Vagy inkább frusztrál bennünket a sok – évente egyszer látott – ismeretlen ismerős jelenléte? Nyitott szívvel várjuk, vagy szúrós szemmel, szavak nélkül is ítélve szemléljük a »most bezzeg« érkezőket.
Epilógus: Ahol életképek vannak, ott élet van. Él az Egyház. Él a Krisztus teste. Még akkor is, ha néha fájnak azok a tagjai, akik mi vagyunk.
Szeretem a Krisztust, és szeretem az Egyházamat. Annak tagja vagyok és leszek.
De nem szeretem azt, ha közönyt tapasztalok, különösen akkor, ha az belülről jön, belülről emészti a testet. »A közöny szörnyűbb a megvetésnél. Olyan érzés, mintha nem is léteznél.« (Anne-Sophie Brasme) Nem szeretem a békének álcázott kényelmet, a semmittevést, az eseménytelenséget, a zord magányt.
A hit mozgást jelent, úton járást, dinamikát, keresést és tapasztalást, rendíthetetlenséget és bukásokat is, sokszor konfrontációt.
Adjon az Isten megmozdító és elindító, áldott, ha úgy tetszik békétlen adventi készülődést.”