„Az eb ott van elkaparva, ahol nyugati és keleti multi cégek emelnek összeszerelő üzemeket, amelyekben betanított magyar munkások robotolnak. Azért a haszonért, ami menthetetlenül ömlik ki az országból. Nem a cion bölcsek miatt, mint azt a Magyar Hírlaptól a Kururcig tudni vélik. Hanem, mert a világ már csak olyan, hogy a segédnek kevesebb jár, mint a mesternek, a mesternek pedig kevesebb, mint a mérnöknek, és így tovább. Általában tehát minél tanultabb valaki, annál többet keres, annál jobban él. Nem csak egyénekre, de társadalmakra is igaz ez. Egy közösségben felhalmozott tudás egyenesen arányos a GDP-vel, és a jólét kevésbé egzaktul mérhető formáival. Csakhogy itt is a tudás minősége, nem pusztán a mennyisége a kérdés. Aki az elmúlt években járt egyetemre, annak lehet némi fogalma arról a tömeges szellemi elfekvőről, és vébéká magányról, ami a tanulmányi jogviszony adta kereteket töltötte ki sokak számára. A padokból kikerülők jó része csak kicsivel volt rosszabb alapanyag a munkaerőpiac számára, mint érettségi után. Mindezt a szülők kemény adóforintjából, abban a nagy, közös illúzióban, hogy a gyerek feljebb lépett az osztálylétrán. Munkája, az speciel nincs. Na, ez az, ami tarthatatlan.
Erre gyógyírként egyáltalán nem ördögtől való gondolat a tandíj. (Finoman jelzem, már 2008-ban sem volt az.) Az ördög viszont a részletekben lakik. Amit megint nem sikerült végiggondolni. A kormány húzása jellemzően radikális, és voluntarista. Úgy verik szét a valóban rosszul működő építményt, hogy a betonelemek azok fejére zuhognak, akiket szolgálnia kellene a konstrukciónak, nem pedig maga alá temetnie. Persze, a kormány kirakja az »átépítés alatt« táblát, de valójában csak hordják ki a bontott anyagot. Pedig az oktatásra (kutatásra és fejlesztésre) fordított összegen semmilyen indokkal és mértékben nem szabad spórolni. Ez biztosan nagyobb gyilkosa a jövőnek, mint bármilyen eladósodás, mert csak mélyebbre nyomja a magyar társadalmat a rabszolgaságba. A magasabb standardot biztosító verseny és egyéni felelősségvállalás egy jobban átgondolt, ellenőrzött, de bőkezűbb (nem, nem fogadom el, hogy erre most nincs pénz. Legyen!) finanszírozási rendszer mellett szükséges, nem pedig helyette.”