Karácsony

2012. december 26. 10:30

Jézus templomából kiűzte ugyan az oda nem való kufárokat, ám a kereszténység legmeghittebb, a születést, a családot dicsőítő ünnepének „elboltosítása” napjainkra mégis fájó valósággá vált.

2012. december 26. 10:30
Michnai Attila
Heti Válasz

A napkeleti bölcsekkel, a három királyokkal, magyar nevükön Gáspárral, Menyhérttel és Boldizsárral kezdődött minden, akik aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak hódolatuk jeléül kétezer-tizenkét esztendővel ezelőtt az újszülött Kisjézusnak Betlehemben. A Megváltó világra jötte történetének ebből a kedves, megható mellékszálából lett aztán mára az, ami: a pszichotizált tömegek év végi, elkeseredett dühvel vitt vásárlási rohama.

A Jézus által a templomból ugyan kiűzött, de az egész keresztény világot mégis elárasztó pénzváltók a jelek szerint mára profilt bővítettek, és karácsony táján immáron meghitt hangulatot, szeretet, mi több, családi boldogságot is kínálnának pultjaikról, jó pénzért. Mégpedig, a modern világ rendjének megfelelően, a legkülönfélébb árucikkek, szolgáltatások formájában sózva mindezt a gondolkodni rest, ezért aztán a vásárlási tömeghisztéria áldozatául esett nép nyakába.

Pedig az eredeti történet valójában éppen a mostani közhangulat ellentettjéről szólt. Hogy igenis létezik boldogság a minimálisnál is szerényebb anyagi körülmények között, akár egy jászol mellett is, szeretet adva szeretetért, emberséget emberségért.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
blablabla
2012. december 26. 20:28
Kedves Felebarátaim! Michnai Úr jól látja és írja le a valóságot. A helyes és jó ajándékozás Pilinszky szavaival: „A jó ajándék önmagunk egy darabja. A legjelentéktelenebb ajándék is test a testünkből, lélek a lelkünkből. Példa arra, hogy életünk nemcsak szükségletek láncolata, s hogy életünk legvégső alapja mégse valamiféle elemi és kikerülhetetlen önzés. Bizonyítéka annak, hogy létünk végül is ajándék, amiből futja az ajándékozásra. Tiltakozás, igen, az ajándék tiltakozás is énünk korlátai ellen, akár olyasmit ajándékozunk oda, amire magunknak is szükségünk volna, de még inkább amikor olyasmit, amit mi magunk is szeretünk, kedvelünk. Az ajándékozás nem figyelmesség, nem fényűzés, nem szokás. Véghetetlenül komolyabb és több minden rutinmozdulatnál. Gyönyörű kifejezése az ember földi sorsának, helyzetének s ugyanakkor transzcendens ambíciójának. Annak a vágynak, hogy egyek legyünk, ha most még csak börtönrácsainkon át tudjuk is megölelni, megitatni és megetetni egymást.” Boldog Karácsonyt, Michnai Úr!
Hogyisvan
2012. december 26. 13:27
"Hogy kimásszon végre az ország a bajából, hogy beinduljon a fogyasztás, nyomában pedig a gazdaság, a termelés" Nos így lehet a kufárokat (a tönjénzsoltikat) ma az ország 'jobbítására' használni :-)
kjkj945
2012. december 26. 12:16
Nehéz a 67 év .... megváltoztatni!!!!
Nannyó
2012. december 26. 11:54
Kedves cikkíró, én a helyedben ezen nem görcsölnék. 4 millió koldus országában nem a vásárlási lázról szól a Karácsony. Az emberek örülnek, ha van mit enni és tudják valamivel fűteni a helyiséget, ahol alszanak... A legtöbben csak ábrándoznak a nagy fazék halászléről, töltöttkáposztáról...és valahol a bejgli illata is megvan az emlékeikben...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!