Seregek sokaságának ünnepe

„Mindezeket érzékelve és megértve mégis azt mondom, hogy örvendezzünk karácsonykor. Nehezen tudunk elképzelni egymástól távolabb álló társadalmi csoportokat, mint a napkeleti bölcseket – akiket királyokként tart számon a néphit – és a pásztorokat. Az egymástól földrajzi és társadalmi értelemben is távol élők eljöttek, hogy leboruljanak az Isten Fia előtt. Az egyik csoportot csillag vezette, míg a másik angyali világosságot látott. A bölcsek értékes ajándékokat hoztak, mint egy ünnepi küldöttség tagjai érkeztek messze földről. A társadalom perifériáján élő pásztorok nincstelenként semmilyen kincset nem tudtak adni, csak önmagukat vitték. A két történet tele van különbségekkel, és mégis egyről szól: az ember leborul a karácsonyi csoda előtt.

Szenteste megtelnek a templomok. Vannak, akik közelről jönnek, és vannak, akik távolról érkeznek haza. Vannak, akik anyagi jólétben élnek, és vannak, akik megélhetési gondokkal küszködnek. De a templomokat együtt, közösen töltjük meg. Örüljünk a gyermekek énekének, a betlehemes játéknak, azoknak a testvéreinknek, akik csak ekkor érzik igényét annak, hogy közösségbe jöjjenek! Megszületett a Megváltó, Isten emberré lett, földig hajolt az isteni kegyelem, a világosság győzött a sötétség felett. Örüljünk annak, ha a nagyszülők az unokákkal együtt jönnek el az Isten házába, hogy együtt dicsőítsék az Istent! Örüljünk a találkozásoknak, amikor egymással ritkán találkozó családtagok összejönnek, és az ő találkozásuk az Istennel találkozás lehetőségét és örömét hordozza magában!”