„Kiszámíthatóság: lehessen tudni, az egyes intézkedések miért kerülnek a csomagba, meddig tartanak, milyen hatást szeretnének elérni, és mik lehetnek az esetleges kellemetlen mellékhatások. Kevés olyan intézkedés volt az Orbán-kormány gazdaságpolitikájában, amelyik ennek megfelelt volna, ez a csomag sem ilyen.
Makrogazdasági racionalitás: a költségvetés egyenlegének, sőt lehetőleg az elsődleges egyenlegének javításán túl a kiigazításnak arra kell irányulnia, hogy hosszabb távon kedvezőbb szabályozási környezet és gazdaságszerkezet alakuljon ki. A készpénzhasználat visszaszorítása és a számlaadási fegyelem erősítése ebből a szempontból mindenképp pozitív, de a csomag többi elemének ilyen hatása egészen biztosan nem lesz, az államkincstári adó meg minden, csak nem racionális.
Végrehajthatóság: a tervezett bevételeket és kiadáscsökkentést meg is kell tudni valósítani, ebben a csomagban pedig számos olyan lépés szerepel, ahol ez nyilvánvalóan lehetetlen (államkincstári adó), vagy pedig kiszámíthatatlan (adóbehajtás szigorítása). A maradék is szépen hangzik, de nagyon valószínű, hogy a hatás kisebb lesz az ígértnél, a tapasztalatok ezt mutatják.”