Bozótharc az olajfa körül

„Hovatovább a repülősó után kapkod az ellenzéki média és értelmiség egy része Bajnai Gordon visszatérése láttán. Az ismétlődő ájulási jelenetek eszünkbe juttathatják, micsoda rajongás övezte Gyurcsány Ferencet 2004-től kezdve, s hogy aztán a rajongói kör miként zárult rá a miniszterelnökre. Ezzel együtt vitathatatlan, hogy Bajnaiék jól számoltak a médiaadottságokkal: elárasztottak minden fórumot.

Ennek oka nyilván az, hogy a Fidesz kihívójának szerepe nem kelt el végérvényesen. A szavazói passzivitás ijesztő mértékű, bár azért nem példa nélküli a ciklus közepén. Kétségtelen, hogy a váltópárt szerepe megüresedett; ez a centrális politikai erőtér lényege. Az MSZP igyekszik visszajutni e pozícióba, de még nem ért oda, az új pártok építkeznek, de még csak a földszintnél tartanak. Aggasztó lehet az ellenzéki választók számára, hogy az ellenzéki szervezetek nem akarnak együttműködni, inkább mindegyik ki akarja nőni a másikat. Ennél már csak az aggaszt jobban más ellenzéki szavazókat, hogy pártjuk esetleg mégis együttműködik majd néhány nemkívánatos másikkal. 

(...)

A volt miniszterelnök két eredményre számít. Az egyik, hogy az eddig összeadhatatlan demokratikus ellenzéki szavazatok végre ténylegesen egybegyűjthetővé válnának. Ez önmagában is javítaná ennek az oldalnak a versenyképességét. A másik, hogy megszólíthatónak véli a »közepet«: balközép, liberálisok, jobbközép - hol hallottuk ezt utoljára? Ez biztosíthatja azt az egymillió pluszvoksot, ami a kétharmados kormányváltáshoz bizony még tényleg hiányzik.

A problémák ott kezdődnek, hogy Bajnai Gordon Haza és Haladás Egyesületében csak baloldali-liberális vagy kifejezetten MSZP-s kötődésű értelmiségiek, valamint saját kormányának egykori kulcsfigurái találhatók. Ebből egyelőre nem látszik a jobbközépre nyitás realitása. A közép újjáélesztése, vagy inkább úgy mondanám, a szakadék jobbra tolása valóban alapfeltétele az ellenzék győzelmének. Ám erősen kérdéses, hogy ennek kimondásán túl lesz-e erre képesség.”