„Nemcsak én vagyok hajótörött, de hajótörött ez az egész ország. Úgy nézünk ki, mint egy tönkrement hajó roncsa, amelynek nincs árboca, amelynek nincs parancsnoki hídja, amelynek eltörött a gépezete, mely előrehajtja ezt a hajót. Össze kell fognunk, hogy a magyar társadalom együttes erejével megjavítsa ezt a hajót és megint akcióképessé tegye. Engedjék meg, hogy mikor bizalmas baráti körben beszélünk a kérdésekről, hogy az egyes társadalmi osztályokhoz éppen ebből a szempontból egypár figyelmeztetést intézzek.
Felülről kezdem, a legfelsőbb tízezernél. Én úgy vettem észre, hogy a forradalom után a felső tízezrek duzzogva félrevonultak a magyar közélettől.
Helytelenül tették és helytelenül cselekszenek, mert nem a félrevonulás viszi előre ezt a nemzetet. hanem az, hogy mindenki erejéhez, tehetségéhez képest előbbre vigye azt, amiről szó van: a nemzet ügyét. Mindig az volt a fölfogásom, hogy akinek a sors többet adott. mint másnak, az ennek a. többnek segítségével éljen a köz javára és olyan mértékben, hogy azt fizetésnek tekinthesse a köz részéről azért. hogy a köz részére cselekszik. Nem azért beszélek, hogy a felsőbb tízezrek meddő politizálással foglalkozzanak. Járjanak elől jó példával mindig akkor, amikor áldozatkészségről van szó, amikor szociális érzést kell mutatni, amikor összefogva, egymással társadalmi, kulturális, gazdasági téren, meg kell, hogy mutassuk, hogy ez a nemzet saját erejéből is képes valamire.
Továbbmegyek, legyen vége annak a visszavonásnak és annak a gyűlöletnek, amelynek sok helyütt szemtanúi vagyunk.”