A reménységről a reformáció ünnepén

„– Mit üzen a ma emberének ez az Ige?

– A hit és a szeretet mellett a reménység mindig egy kicsit háttérbe szorult a teológiai magyarázatokban és úgy gondolom, hogy egy válság sújtotta, reményvesztett társadalom számára a remény üzenete nagyon is aktuális. Nem véletlen, hogy a Bibliában a reménység szimbóluma a horgony. Emberek hányódnak ide-oda a világban, mit az elsodródott, süllyedő hajók, és a reménység képes lehet őket valós értékekhez lehorgonyozni.

– Együtt ünneplik a reformációt a protestáns egyházak?

– Közös rendezvények is vannak, reformátusok, evangélikusok, baptisták és már kisebb protestáns egyházak hívei együtt is ünnepelnek, ami nagyon jó. Más országokban már természetes, hogy a katolikus egyházat is bevonják ezekbe a megemlékezésekbe, abból kiindulva, hogy a reformáció 500 évvel ezelőtt nem új egyházat hozott létre, hanem az egész egyházat akarta megreformálni. És hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy mára a katolikus egyház is jelentősen felzárkózott ahhoz, amit a reformáció hozott, elég csak a második vatikáni zsinatra gondolni. A protestáns egyházak is kétezer éves felekezetnek tekintik magukat, vagyis magukénak tekintik a reformáció előtti kereszténység időszakát is, minden dicsőségével és szégyenével együtt. Németországban vagy éppen az Egyesült Államokban teljesen természetes, hogy egy protestáns istentiszteleten jelen van egy katolikus pap is, aki akár dialógust is folytathat a lelkésszel. Nálunk ez még nem megy.”