Bumm... bumm... bumm... Bumeráng!

Pénteken megjelent a Bumeráng nyomtatott kiadása, a Bumeráng magazin. Nem aprózták el: rögtön 150 ezret nyomtak belőle. Nagyon kíváncsi voltam, mi sül ki abból, ha egy népszerű reggeli rádióműsor nyomtatott formát ölt, de szombat reggel a bozsoki újságárus azt mondta, nem kapott belőle, de még csak nem is hallott róla soha. Ez azért meglepő, mert a 150 ezer példány több mint elég az ország összes árushelyének ellátására. Összehasonlításképpen: a 168 Órából 28, a Heti Válaszból 27, a HVG-ből 70 ezret nyomnak hetente a MATESZ adatai szerint, de még Bestből is csak 124 ezret (a heti bulvárlapok közül a Story példányszáma a legnagyobb, 252 ezres).

Csak sikerült hozzájutnom a laphoz, amitől nagyjából azt kaptam, amit vártam. Bár az első hírek közéleti hetilapról szóltak, a kiadó egyik tulajdonosa is a baloldali Geomédia csoport, a Bumerángban egy milligramm közélet sincsen: tiszta bulvártartalom, erős Boros-Bochkor & Co. túladagolással.

A tartalom gazdagsága, színessége, de minősége is messze elmarad a Best és a Story magazinokétól. A rádióból ismert kínos viccelődés leírva talán még azok számára is bénának hat, akik amúgy hallgatni szerették. A műveltségi hiányosságok már a címlapról ordítanak: Királyi vér patakzik bennem, így a Bochkor-interjú ajánlója. Az újság fő stílusjegye amúgy a középiskolai fogalmazások és a gyenge publicisták védjegye, a három pont. A teljes lapban alig akad olyan oldal, ahova ne jutott volna, a vezércikkben rögtön nyolc is akad belőle...

A Bumeráng magazin első számában a két legnagyobb WTF-élmény egyike a Hajógyári-sziget: Megszólal a túlélő című anyag. A CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK! felirattal, 18-as korhatár-karikával és inverz nyomással dramatizált írás főhőse saját bevallása szerint részegen és bedrogozva (fű + kati) fogdosta a nőket a sziget egyik szórakozóhelyén. Miután kidobták, és nem engedték be újra, beúszott. Megtalálták, kidobták. Megint úszott, de akkor már várta a portás, másodmagával, és nagyon megverték. A drámainak szánt történet alapján tehát a biztonsági őr az éjszakában ilyenkor megszokottnál sokkal nagyobb empátiával járt el – a legtöbb helyen már az első beúszást is komoly retorziók követték volna.

A másik médiatörténeti tartalom a Mesterkurzus rovat. „Ne fogjon padlót! Ő egy ügyvéd. A Bumerángé, azaz az Öné! Aki talárban és karddal a kezében egyaránt félelmetes... (...) A japán harcművészet szerelmese, dr. Mester Csaba ügyvéd is ezt vallja. Jogi vitákban úgy vág is az esze, mint a szamurájok kardja.″ Azt hiszem, az Ügyvédi Kamara szokott büntetni ennél kevesebbért is, elég szigorúan. A szerző az Ügyvédi Etikai Nagydíj mellett a még a Közhely Középkeresztet is besöpri A szamurájMester válasza című keretesével: „Aki a becsület alapvető erényét megszegi, számíthat arra, hogy azért életével fizet. Ha nem gazdátlan szamuráj, akkor a hűbéruránál kell bepanaszolni, aki nyilvánvalóan szeppukkura, azaz hasának felnyitása útján elkövetett öngyilkosságra fogja kötelezni becsületének elvesztése miatt. Amennyiben közrendű ember, úgy megbánást tanúsíthat és jóvátételt fizethet, de ha ezt nem fogadják el, életével is lakolhat.″

Végszónak álljon itt egy idézet a lap 33. oldaláról:
Vannak dolgok, amik nem változnak. Például, hogy a Processzor ebben is jó. És hogy mit üzen Voga a Bumeráng hallgatóinak és olvasóinak?
– A legfontosabb, hogy egészség legyen és frekvencia! Csőkutya!