Nem nő össze?

„Korábban magabiztosabban mondtam volna, hogy előbb-utóbb úgyis megállapodnak, ma azonban vannak arra utaló jelek, hogy az a szakadék, ami elválasztja egymástól az MSZP-t és az új, a Fidesztől balra álló erőket, az mélyebb, mint az, amely az amúgy antikommunistának induló SZDSZ (vezetői) és az MSZP között volt. Lehetnek ennek generációs okai, lehet, hogy mindössze az MSZP megváltozott társadalmi megítélése az ok, de kétségtelen: hasonló helyzetben az SZDSZ már régen felismerte volna a Gerbeaud-liberalizmus történelmi küldetését. Az, hogy az LMP és csatolt részei még nem tartanak itt, mindenképpen figyelemre méltó és értelmezésre szoruló.

Ahhoz, hogy így is maradjon, szerintem két dolog kell. Egyrészt az, hogy a döntéshozók megfontolásait – miként ez az SZDSZ-ben megtörtént – ne uralja el a Fidesz-fóbia, hogy ne csak Orbán Viktor számítson, hogy ne írjon felül minden megfontolást a velük, vele kapcsolatos félelem, elutasítás. Másrészt pedig egy olyan támogatói bázis, amely elfogadja, megérti az önállóság, a különállás fontosságát, sőt, el is várja, hogy ne nőjön össze az, ami nem tartozik össze. Ebből a szempontból nem túl biztató az LMP számára az Ipsos adatsora: június óta hatról két százalékra estek vissza. Ha a párt nem tud fordítani ezen a trenden, a sikertelenségtől való félelem a választási rendszerből fakadó kényszerrel és a baloldali véleményformálók nyomásával együtt akár a mostani szándékok ellenére is SZDSZ kettőt csinálhatnak az LMP-ből.

Hogy két oldal lesz, ahogy az MSZP stratégiája szeretné, vagy akár több is, az persze nem mond még semmit a választási esélyekről. Én ma sem vagyok meggyőzve arról, hogy az a 25 százalék és az egy súlycsoport olyan könnyen elérhető lenne, de az kétségtelen, hogy a magyar pártrendszer jövője szempontjából valóban fontos lehet, hogy megpróbálják, vagy előbb-utóbb egy  ponton veszni hagyják.”