„A szocialisták arra hivatkoznak, hogy jelöltjük nagyot nőtt két év alatt, ám most sem bontják ki az igazság minden elemét. 2010-ben a Zöld Baloldal nevű formáció is szorítóba lépett: kapott is 12 százalékot az MSZP nyolcával szemben. Most az MSZP jelöltje úgy tornázta fel 22-re az eredményét, hogy a baloldalt egyedül képviselte. Az LMP nem is állított jelöltet, ami sajátos döntés egy olyan párttól, amely pólust szeretne képezni a politikai erőtérben. Így most az összefogástól elzárkózó lehetséges partnerek sem okolhatók azért, hogy még csak megközelítenie sem sikerült az MSZP-nek a kormánypártokat. A Jobbik maradt, ahol volt, így sok mindenről lehet beszélni a hódmezővásárhelyi választás kapcsán, ellenzéki áttörésről bizonyosan nem.
A baloldal sikertelensége különösen figyelemre méltó akkor, amikor a kormányzás nem éppen diadalmenet, a közhangulat borús, a kilátások bizonytalanok, a csúcsra járatott ellenzéki propaganda pedig sorra üti le a magas labdákat, legyen szó recesszióról, diplomáciai botrányt kavaró kiadatásról, bármiről. Az MSZP-től a balliberális sajtón át az internetes közösségi felületekig tapasztalható, mértéket nem ismerő, olykor gyűlöletorgiába átcsapó kormánybírálat kétségkívül befolyásolja a közhangulatot, politikai fordulatnak azonban nyoma sincs. Hódmezővásárhelyen, Magyarországon a helyzet változatlan. A Fidesz–KDNP sok szavazót veszített, de választást továbbra sem.”