„Mihály bácsi sokat tudó ember, aki nem tartja vissza, ha mondanivalója van. A rendszerváltás előtti Magyarországon ez nem volt igazán divat, el is akarták távolítani az egyetemről, de vele nehéz dolguk volt. Ahelyett, hogy meghúzta volna magát, még ő hozta ide Magyarországra a Nemzetközi Tájépítész Szövetség Kongresszusát 84-ben, majd két évre rá ő lett a szervezet elnöke. Mikor mégis eltiltották az egyetemről, visszavonult Balatongyörökre, ahol egy bányaudvarból mesebeli kertet épített magának. Mihály bácsi tartósabb, mint amilyennek a magyarországi kommunizmus bizonyult, a rendszer bukása után ugyanis ő lett az egyetem rektora, és önálló karként megszervezte a tájépítészet oktatását. Számtalan tanulmány és könyv szerzője, Tessedik- és Széchenyi-díjas, megkapta az Eötvös József koszorút, van neki Hild- és Ormos-érme, meg egy Középkeresztje. 74 évesen, két doktori cím birtokában védte meg az agrártudományokból írott nagydoktori disszertációját.
Itthon kevesen tudják, hogy Mihály bácsi saját táj-fogalmat vezetett be, mi szerint a táj a természet és az emberi társadalom kölcsönhatásainak egysége, más néven »emberiesített természet«. Erről magvasabb gondolatok híján 1968 óta vitatkoznak világszerte a földrajztudomány képviselői. Az IFLA (International Federation of Landscape Architects) idei, szeptemberi Világkongresszusán Ázsia és a Csendes Óceáni térség, Amerika, Európa, Afrika és a Közel Kelet jelöltjei közül Dr. Mőcsényi Mihály kapta meg a legrangosabb, Sir Geoffrey Jellicoe-díjat, a világ legnagyobb tájépítész kitüntetését.”