Kéznyújtás a szomszédoknak

„A Wekerle-terv tehát kéznyújtás. Kéznyújtás a szomszédoknak, és még ne kiabáljuk el túl korán, hogy ezt ők mogorván, hátrakulcsolt kezekkel fogadták, egytől egyig, és lehetőleg örökre. Sokféleképpen alakulhatnak még itt a dolgok. Nem vennék mérget a szlovák egyetemen tanító Gál Zsolt véleményére, aki szerint »a Kárpát-medencei gazdasági térség merő fikció«. Valóságunk minden eleme egykor fikció volt – még a gyerekeink is. Különös, hogy idézett állítása után éppen a Monarchiáról jelenti ki az említett oktató, hogy az bizony »számottevő gazdasági erő« volt; még azt is hozzáteszi, hogy »a közös piac egyfajta előfutáraként működött« (!). Idáig legmerészebb álmaikban sem merészkedtek a Wekerle-terv elkészítői…

Maradjunk józanok: a közös piacot teljesen másfajta akarat hozta létre egy, a Monarchia megalakulásától gyökeresen eltérő, világháború utáni helyzetben, de az osztrákokra és a magyarokra nézve, alighanem akaratán kívül, igen hízelgő Gál Zsolt úr eme, hogy is mondjam – fikciója. Nekem kapóra jött a tanár úr tudatalattija, mely így fölértékelte a Monarchiát – kevesebbet kell érvelnem a Wekerle-terv életrevalósága mellett.”