Fundamentalizmusok harca?

„Sőt, megkockáztatom, a film ugyanolyan fundamentalista gondolkodást tükröz, mint az ellene tiltakozók. Ezt hívnám én szekuláris fundamentalizmusnak. Jobb szó híján. A fundamentalizmusoknak az a jellegzetességük, hogy képtelenek önmagukon kívülre helyezkedni, képtelenek önmagukra reflektálni, önmagukat egyetemesként abszolutizálják, de nem úgy, hogy a saját meggyőződésbe vetett hit kizárólagosságának megvallása mellett teret engednének más igazság-igények érvényesülésének, hanem úgy, hogy a saját igazságba vetett hit mindenkire nézve kötelező, agresszív harcosaként tűnnek fel. Doktrinerek, s igényt tartanak a doktrína határtalan kiterjesztésére még akkor is, ha az más meggyőződéseket fenyegethet.

A mai szekuláris fundamentalizmus egyik kitüntetett terepe a határtalanná tett szólás-és véleménynyilvánítás szabadságának az eszméje (erről írt e blogon Jakab Bálint kollégám is), amely akkor is jogot formál a saját doktrína küldetésesen agresszív terjesztésére, ha az másokat identitásukban mélyen sért. A szekuláris fundamentalizmus képtelen megérteni, hogy a véleménynyilvánítás korlátlan szabadságába vetett hit éppen olyan viszonylagos, mint az a hit, amelyet támad. A szekuláris fundamentalizmus minden kíméletet és a másik identitása iránti érzékenységet nélkülözve igyekszik minden hagyományos fundamentalizmust viszonylagossá tenni, de eközben önmaga korlátlan szabadságát abszolutizálja. A nyugati világban a kereszténységnek erről bőven van tapasztalata. Ha egy kereszt jelenik meg a nyilvánosságban negatív kontextusban – és természetesen a korlátlan véleménynyilvánítás szabadságának eszméjére hivatkozva - már a szemünk sem rebben. S nem feltétlenül azért, mert az »elgyengült« kereszténység már reakcióra sem képes, hanem azért, mert a kereszténység más, mint az iszlám.”