Agyhalottképzés

„A megkérdezettek több mint a fele nem tudta, mikor épült a berlini fal (pedig milyen emlékezetes az akadályt átugró, Nyugatra menekülő géppisztolyos NDK-katona fotója, amely számos történeti munkába bekerült), s csak egyharmadnyian azt, hogy a Nyugat vonzásától rettegő keletnémet pártvezetés húzatta fel. A diákok közül sokan Adenauert és Willy Brandtot keletnémet politikusnak aposztrofálták, s a pártvezér Honeckerről kijelentették, hogy demokratikus körülmények közt választották meg.

Ennek az analfabetizmusnak a hordozója az iskola – szögezi le Kraus. S megemlíti, hogy a hesseni kulturális kormányzat (akárcsak nálunk a hajdani SZDSZ) e törekvés jegyében olyan történetokítást szeretett volna, amelyből nagyrészt hiányzanak az évszámok, a történelmi korszakolás, sőt a nevek és eredmények is többé-kevésbé elhanyagolhatók. (Hogy milyen lesz az ilyen történelem, az nem érdekes, lényeg, hogy sem az ébredező antiszemitizmus, sem a bevándorlók sokszor ízléstelen viselkedése elleni düh ne le kapjon teret félreérthető történelmi példázatokban. S ha kamaszodnak a diákok, ne olvassák a kései Günter Grass Ráklépésben című regényét, vagy Umbert Ecót, aki A prágai temetőben felvonultatja a 19. század máig köztünk lévő kísérteteit.)

Az analfabetizmus megszépíti az NDK történetét. (Ehhez hozzájárulnak az előzmények: egy 1988-as felmérés szerint a nyugatnémet ifjak negyedrésze nem tudta, hogy a két német államban egy nemzet él, és hatvan százalékuk nem tudott különbséget tenni a bonni szövetségi parlament és a honeckeri népi kamara között.) A Trabant-kultusszal együtt a kis szász-porosz szocialista állam egyfajta paternalista paradicsomként jelenik meg az emberek szemében, és 2009-ben Mecklenburg-Vorpommern kultuszminisztere nem véletlenül jelentette ki, hogy nagyon helytelen lenne a volt keletnémet államot nem jogállamnak nevezni.”