Kibeszélés?

„Léteznek politikai kényszerek, amelyek tető alá hozzák egymástól távol eső pártok alkuját, szövetségét – ott, ahol nem szivárgott be minden zugba a megosztottság, a táborok nem égették ki az egymás irányába vezető ösvénynek még a legkisebb útjelző kóróit is. Egy kiegyezés kölcsönös felismerése és lebonyolítása a mi vidékünkön azonban ma nem lenne kevesebb, mint egy újabb rendszerváltás.

A Magyar Szocialista Párt berkein belül örökzöld ígéret: nincs több kibeszélés. Van. Az még nem volna baj, ha a fősodorral nem pontról pontra azonos, folytonosan leegyeztetett véleményekkel kerülnének reflektorfénybe szocialista politikusok. De 2012 nyarán az éppen csak a romjaiból feltápászkodó MSZP egyik vezetőjétől a nagykoalíció meglebegtetése nem merész gondolat, hanem az állapotok, pártja és saját pozíciójának teljes félreértelmezése. Arról árulkodik, hogy 1. nem hisz az övéi győzelmében, 2. kevés a potenciális szövetségese, vagy nem bízik bennük, 3. titokban úgy véli, hogy szelídebb klímát teremtve talán nem is olyan rossz ellenzékinek maradni, 4. nem tudja, mit beszél.”