Magyari Péter nyerte a lólengést az olimpián

„Eleve jól indult a vasárnap, mert a cselgáncsversenyek végeztével rettegtem, hogy értelmetlen, de hipnotikus hatású küzdősport nélkül maradunk, erre most beindultak a kötöttfogású birkózók. Annak, aki évek óta nem látott birkózómeccset: ez a sportág manapság abból áll, hogy két duzzadó muszklijú fickó megáll egymással szemben, aztán rituális táncba kezdenek: megpróbálják bedugni a kezüket a másik hóna alá, de ez nem sikerül, válaszul egyre erősebben izzadnak. Ez folyik másfél percig, aztán az egyiket leküldik négykézláb pucsításba és a másik megpróbálja hátulról átölelve megpörgetni. Titokzatos, szakrális jellegű sport, ami rögtön hozott egy szörnyű sérülést, Bácsi Péterét, és egy szuper bronzérmet Módos Pétertől. Módos a sportág bizarr kötöttségeihez képest feltűnően dinamikus volt, és csak az ötszörös iráni világbajnok tudott ellene rendes akciót végrehajtani. Na, ne csípődobásra, szaltóra vagy ilyesmire gondoljanak, egyszer mögé pattant egy pillanatra, egyszer meg kilökte a szőnyegről.

Berki Krisztián volt a következő, lólengésben. Benne az volt a lenyűgöző, hogy egy belterjes, pontozásos sportágban tudott olyat nyújtani - vagyis ezúttal inkább pörögni - hogy a hozzám hasonló, ilyesmit négyévente egyszer néző kockadrukker is világosan látta, hogy ő a legjobb. Sőt még élvezni is lehetett a dolgot. A többiek több-kevesebb összeszedettséggel pörögtek, ő meg olyan elegáns ollózásokkal kombinálta a dolgot, hogy nem is lehetett kérdéses az aranyérem. (...)

A Nap Bulikirálya vitán felül Pars Krisztián volt, aki a kalapácsvetés utólag sima, közben jó izgalmas döntőjének megnyerése után egy rakás magyar drukkerrel ölelkezett, pacsizott és fényképeszkedett a stadionban. Ő volt a menő a dobókörben, amit még az sem tudott elhomályosítani, hogy a döntő tévés közvetítése az egész olimpia mélypontja volt, két unalmas, beszédkényszeres okoskodóval. A Nap Megható Jelenete is felerészben Parsé volt. A dolog úgy kezdődött, hogy az edzője, Németh Zsolt a győzelem után a lelátón felmutatta apja, és Pars korábbi mestere, a legendás dobóedző, Németh Pál fényképét. Majd Pars először a fényképpel és egy magyar zászlóval pózolt a fotósok előtt.”