„Tényleges függetlenségünk elvesztése, a szovjet megszállás, 1945-től a magyar középosztály kiirtása, a jómódú és a középparasztság földjeinek elvétele, gerincének megtörése, a munkásosztály szétzilálása, szétverése 1956 után, a magyar értelmiség jó részének agymosása, beszervezése, korrumpálása beláthatatlan következményekkel járt. Eltűntek az uralkodni akaró és tudó osztályok. A rendszerváltásra nem volt kész egyetlen erős réteg, társadalmi osztály, amelyik a hatalmat teljes egészében magáénak akarta volna. A máig méltatlanul kirekesztett író-politikus, Csurka István Dr. Utólag visszaemlékezése című művében ezt írja az MDF-ről: »Fel sem tudtam fogni, milyen tragédia származik abból, hogy itt állunk választás előtt, amelynek esélyesei vagyunk, és nem készülünk hatalomátvételre… Ezt Fekete Gyula meg is írta már akkor. És sajnos nem gondoltam végig kellő szigorúsággal. Talán azért, mert a végére kibukkant volna az igazság: nem is akarjuk a hatalmat. Mert alkatilag alkalmatlanok vagyunk a hatalomra. A teljes hatalomra, azt hiszem, semmiképpen nem mertünk gondolni.«
Az eredményt tudjuk. A rendszerváltoztató pártok, a jobboldaliak és a liberálisok is politizálásukkal a Fidesz kivételével mind megbuktak. Még az MSZP is, de ők azért, mert hatalomgyakorlásuk nem szólt másról, mint hogy szétlopják az országot. A mai polgári szövetség mintha másról szólna. Két éve nem tesznek mást, mint törvényeket gyártanak, gazdasági szabadságharcot vívnak a külföldi pénzügyi érdekekkel, és új arculatot akarnak Magyarországnak megteremteni, ami nem szól másról, mint egy erős és sikeres nemzetről. A Fidesz nyolc évig készült a hatalomba, azt az alkalmas pillanatban megragadta és él vele. Szerintem ez az új típusú párt már nem a félelmek, a múlt terheitől kísért gyomorgörcsök pártja, hanem a huszonegyedik század modern európai alakulata. Alkotni, tenni akar. Ehhez megvan a bátorsága. Ezer éve Szent István és környezete is így kezdte a munkáját.”