„A lehangoló termelési mutatók mellé odatehetjük a júliusi 5,8 százalékos éves inflációs adatot, mely ugyan 0,1 százalékkal kisebb, mint a júniusi, de még így is igen magas. Különösen szembetűnő a magas infláció nemzetközi összehasonlításban, az EU-s tagországokhoz képest. Az EU-27 országokban átlagosan 2,6 százalék volt az éves áremelkedés, a válságtól gyötört Görögországban mindössze 1 százalék. Ez utóbbi adat igen könnyen értelmezhető, hiszen ha a válság miatt nincs elég kereslet, és a gazdasági növekedés is alacsony, akkor nincs sem keresleti, sem költségoldalú nyomás az inflációra.
Nálunk viszont a csökkenő kereslet és a visszaeső termelés magas inflációval párosul, ez tipikusan a tankönyvekben leírt stagfláció esete. A jelenség a hetvenes-nyolcvanas évek nyugati gazdaságaiban bukkant fel először, és a gazdaság komoly szerkezeti problémáira hívta fel a figyelmet. A gazdaságpolitika jelentős átalakításával ott ezt a problémát néhány év alatt kezelni tudták. Vajon a hazai illetékesek is felismerik, hogy nálunk nem konjunkturális válságról van szó, amely előbb-utóbb elmúlik, hanem egy olyan súlyos krónikus strukturális válságról, melyet csak egy tudatosan kialakított és következetesen megvalósító gazdaságpolitikával lehet kezelni?”