Tetszik vagy nem, nyomni kell

„A barátai már megszokták a képviselői státuszát, és egyáltalán a parlamentben mit szólnak, hogy egy szépíró ül a képviselői székben?

A furcsálkodástól az ironizálásig terjed a dolog, rosszindulatot nem tapasztaltam. Az elején talán egyszer, és persze, hogy a hátam mögött mit mondanak, azt nem tudom. Ez a helyzet normálisan megemészthetetlen, akinek nem életstratégiája az, hogy hatalomközeli helyzetbe kerüljön, más elgondolásai vannak a létezéssel kapcsolatban, annak a számára folyamatos munka feldolgozni. A frakcióban mindenkit nagyon bírok és tisztelek, és felületesen összehaverkodtam néhány más pártokból valóval, érzékelem, hogy sokan a szemük sarkából figyelik, miféle szerzet vagyok. Helyesek. Odajön, és ártatlanul érdeklődni kezd, hogy én tulajdonképp miket írok. Mondom neki, hogy menjen be szépen egy könyvesboltba, és vegye meg az egyik könyvemet. Jó, válaszolja kicsit csodálkozva, látom rajta, hogy nahát, erre nem is gondolt. Két pillanatig félre is néz, aztán vissza, és hogy de hát ő nem szokott olvasni, mondja megkapó ártatlansággal.

Az írói munkájába nem kavar bele a politikusi szerepkör, marad elég ideje az írásra?

Nem marad. Két éve nemigen csinálok semmit, tízes skálán kettes a hatásfok. Kizsigerel. Az írás politizálás, függetlenül attól, hogy tudja-e vagy nem, mindenki politizál, és aki ír, különösen, de csak úri kedve szerint, én viszont most a profi ligába vagyok, tetszik vagy nem, nyomni kell. Adott esetben egy amatőr sportoló jobb lehet a profinál, de itt egyszerűen nincs mese, nem kedv kérdése. Ez érdekes. Nem néztem volna ki magamból. Kétségtelenül nyomaszt, hogy gyakorlatilag nem jutok az íráshoz, hogy mindig van valami, ez szétszed. Ne vegye siránkozásnak, csak leírom, mi van.

Nem fordult meg a fejében, hogy visszakozzon, és inkább íróként dolgozzon tovább?

Ez most nem aktuális. A magaskultúra ajánlatok láncolata, egyfajta élj másképp-, élj jobban-, legyél kedvesebb és boldogabb-, érezd magad jobban a bőrödben-útikalauz, és mindez a mai viszonyok között nincs kellően játékba hozva. A hozzáférés útja-módja, az oktatás semmiképp sem. Nagyon LMP-kompatibilis szerintem, hogy ezen gyökeresen változtassunk, a Lehet Más a Politika az én olvasatomban épp ezt ajánlja. A döntéshozók folyamatosan ejtik a kultúrát, mert úgy ítélik meg, nincs szavazatmaximáló ereje, ezen mindenképp változtatni kéne. Minden kulturális kérdés amúgy, a magyarok mentalitása, egymással való kommunikálása kulturális kérdés. Bár elég naiv vagyok, tudatosan igyekszem naiv maradni, nem gondolom, hogy na majd én, de talán annak, hogy részt veszek, van valami kevés felszólító jellege néhány ember számára.”