Tornahirdetés

„Engem azért az a mellékes kérdés is foglalkoztat, hogy hogyan lehet (vagyis, pontosabban: miért kell) propagálni a mindennapos iskolai testnevelést. Az olimpia idején nem is lehetett megmenekülni előle – a legnézettebb műsorok kellős közepén (tehát nyilván a legdrágább sávban) fel-felbukkant a klottgatyás, tornacipős kissrác, aki labdát rúgott, krétaporos kézzel zsámolyra ugrott, s közben a testkultúra jelentőségét méltatta. (Naná, hogy fiúgyerek – a sport nem csajoknak való, még csak az hiányzik, hogy a testileg-lelkileg alacsonyabb rendű nem népszerűsítse a sport szent ügyét.) Olyasvalami mellett tett hitet, ami kötelező. Tehát: nem szükségszerű – nyilvánvalóan ostobaság azt reklámozni, hogy vegyünk (több) levegőt; nem is olyasmi, ami csaknem elkerülhetetlen – a legendás »cipőt a cipőboltból!« hirdetés a nagyon kevés »maszek« cipész elenyésző számú vevőjét akarta visszaterelni az állami kereskedelemhez az 50-es, 60-as években. Vannak azután olyan értelmetlen hirdetések, ahol a reklámozott termék nem is hozzáférhető – jellemzően ilyenek a Közgép vagy a hasonló ipari nagyvállalatok hirdetései. (Ez utóbbi külön téma, mostanában elég aktuális és pikáns.)

Szóval: miért kell hirdetni azt, ami a törvény erejénél fogva valamennyi iskolásra nézve úgyis bekövetkezik? Hogy mindennap lesz tornaórája? Van ennek értelme? Vagy teljesen elment a felelős minisztérium (vagyis a megfelelő államtitkárság) esze?”