A tanú

„Pénteken az ügyészség csütörtököt mondott. Valakinek ezért felelnie kell, hiszen vagy alaptalanul gyanúsították meg Gyurcsányt, vagy nem vitték végig megfelelő alapossággal a vizsgálatot. Hiszen ha tanúként faggatták volna az ügyben játszott szerepéről, igazmondási kötelezettséggel lett volna köteles válaszolni a kérdésekre, míg gyanúsítottként röhögve tagadhatta meg a vallomást.

Ez most már, úgy tűnik, veszett fejsze nyele. De legalább árulják el, miféle politikai erők nyomására született ez a döntés!Legalább azt mondják meg, van-e köze a faramuci ügyészségi döntéshez annak, hogy az amerikai nagykövetség – a belügyeinkbe való beavatkozás ódiumát is vállalva – a legfőbb ügyészt és az elszámoltatási kormánybiztost abajgatta a szocialista politikusokat érintő büntetőeljárások kapcsán.

Úgy tűnik, mintha Gyurcsány se lenne képes feldolgozni ezt az érthetetlen döntést. Ezért viselkedhet úgy, mint aki kényszerzubbonyért kiált. Nem csoda, hogy őrjöng, hiszen most fosztották meg őt attól, amiről annyit álmodozott, hogy majd a kamerák kereszttüzében fogja eljátszani a politikai üldözött szerepét, »pokollá téve« vádlói életét. Most, hogy ez a terve füstbe ment, magából kikelve követel bocsánatkérést feljelentőjétől, az LMP-s Schiffer Andrástól, és  lemondást a bocsánatkérés mellé az »alávalónak« nevezett legfőbb ügyésztől, Polt Pétertől. Most már a tanú szerepére készül, aki majd megvédi a társait. Csakhogy tanúként a színtiszta igazat kellene mondania.Az őszödi beszéd fordulatával élve: reggel, éjjel meg este.”