A nemzeti oligarchia rendszere

„Az orbáni neokonzervativizmus a kínai kapitalizmusra hajaz: a belső demokrácia teljes felszámolása a mobil tőke kiszolgálása érdekében. Martin Wolf, a Financial Times vezető újságírója ezt a modellt nevezte arany kényszerzubbonynak. A nemzeti retorika ebben a megközelítésben a demokrácia felszámolását jelenti, megmarad a nemzetállam és az azt irányító politikai elit és gazdasági klientúrája, de a meglehetősen kellemetlen következmények miatt hőzöngő tömegeket elhallgattatják a belső politikai versengés kiiktatásával, a nyilvánosság kontrollálásával, a szakszervezetek szétverésével, a civil szervezetek finanszírozási csapjainak elzárásával, a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolásával. Ebben a modellben a helyi gazdaság szereplői közül csak azok érvényesülhetnek, akik kitüntetett baráti viszonyt ápolnak a politikai elittel, mely adott esetben a globális mobil tőkével szembeni minimális védelmet is garantálja. Simicska Lajos és társai nem feltétlenül kompatibilisek a McDonalds-szal, de megférnek egymás mellett. Ez a mobil tőkével kombinált nacionalizmus: a nemzeti oligarchia modellje.

Ha Orbán házicsapatának, a Videotonnak az új mezén nem virítana ott a Strabag logó, ha nem versenyezne a Videoton meccsein a hirdetési felületért a Közgép és a Strabag, ha nem nyerné folyamatosan a Strabag is a közbeszerzéseket, ha nem az lenne, hogy rendre magyar közepes vállalkozók elől viszi el Simicska a megrendeléseket, ha nem szavazta volna le a kormány az LMP vizsgálóbizottság javaslatát a Közgép és a Strabag ügyeinek feltárására, ha Nyerges és Simicska vagyona nem kizárólag a politikai kapcsolatainak lenne köszönhető, ha nem sújtanák hónapról hónapra újabb adó és járulékemelésekkel a magyar kis és közepes vállalkozásokat, ha nem menne csődbe minden negyedévben egyre több és több magyar vállalkozás, ha Simicska Lajosnak nem lenne 70 milliárdnyi közös projektje a Strabaggal, ha a nem akarná rendre elrejteni a nyilvánosság elől a Fidesz a vagyon és közbeszerzési törvény módosításait, akkor talán tudná leplezni a kormány a nemzeti oligarchia rendszerét.

Így azonban marad a pőre valóság. Legkésőbb tegnap óta mindenki számára világos a képlet: a demokráciát azért számolja föl Orbán és bandája, hogy a saját oligarcháik zsebét kitömjék, miközben a kisemberek és kisvállalkozások rommá adóztatásával, jövedelmeinek csökkentésével és jogainak szétverésével keresik a globális nagytőke kegyét.”