Érthetetlen csönd

„Aki jogásznak, közgazdásznak tanult volna, az immár csak pénzért, mégpedig sok pénzért teheti. Más meg tandíj nélkül végezhet ugyan, de negyvenéves kora előtt tízéves itthoni munkával kell törlesztenie az árát. Lehet hát drukkolni, hogy addig történjen meg a csoda, és emelje meg az állam a tanárok, orvosok itthoni fizetését. (...)

Megdöbbentő volt a csend februárban, amikor mégiscsak egy teljes évfolyamnyi fiatalnak húzta át az állam vörös postairónnal az addigi életstratégiáját. Megdöbbentő volt a csend akkor is, amikor pár héttel ezelőtt kiderült: mivel az élet azért mégsem hajlandó minden ízében alkalmazkodni az Orbán-kabinet ötleteléséhez, mostantól megint minden egy kicsit másként van. Másként, bár nem ésszerűen. Az átírt felvételi keretszámokat ismét nem az igényekhez, hanem a saját fantazmagóriáihoz igazította a kormány, tenyérbemászó magabiztossággal kommentálva a folyamatot. Mégis, a csönd most a legmegdöbbentőbb. Most, amikor az Alkotmánybíróság kimondta ugyan, de lényegében formai okok miatt, a végzősök »röghöz kötésének« alkotmányellenes voltát, s a kormány visszakézből reagált is: oké, ha rendeletben nem jó, majd írunk róla törvényt. Írnak is.”