„Tény, hogy az egyszerű megoldások mind nagyobb számban aktivizálódó hívei körében erős terjedésben van a rasszizmus, azaz bizonyos emberek, státusuk, szerepük faji, származási alapon történő besorolása, megítélése. Ahogyan az különben erős társadalmi krízisek idején a Földön mindig is szokásban volt, amikor is a népek a fejükre szakadt baj elhárításának legcélravezetőbb módját jól megkülönböztethető, na pláne sikeresebb szomszédjaik kifosztásában, elkergetésében, horribile dictu kiirtásában látták már annyifelé és annyiszor. És itt szó nincsen ám a legújabb módi vádakban mind gyakrabban előkerülő holokauszt-relativizálásról!
Itt és most, vagyis a nyugati világban és a harmadik évezred elején ilyen súlyos tétről – emberéletről – nincs, mert nem lehet szó, ezért akár csak az idézett történész vita apropóján ideje volna a tárgyban néhány közkeletű, gyakran használt jelző mögöttes tartalmát, valódi jelentését tisztázni. Az embertársaik faji alapon történő táborba zárását, fizikai megsemmisítését egykoron és napjainkban maguk elé célként kitűzők számára ezért tartsuk fenn a továbbiakban kizárólagosan a náci, fasiszta, avagy éppen a nyilas jelzőket, nem koptatva, inflálva valódi jelentésüket olcsó, hétköznapi ügyeinkben.
És ha ezzel megvolnánk, a történelem mosodájában e ballasztjaitól megszabadított kifejezés, az antiszemitizmus is méltó helyére kerül.”