Sikorski esete a lengyel-magyar barátsággal

„Az igazi félrenézegetés azonban akkor uralkodott el, amikor arról kezdett beszélni a lengyel külügyminiszter, hogy bajainkra az orvosság az ő megközelítésnek alapján az, hogy van bátorságunk, és mindenekelőtt  »több Európát« akarunk. Lengyelország abban érdekelt, hogy több legyen a közösségi módszer, és kevesebb a kormányközi megoldás. Vagyis inkább egy delors-i (intézményesült), mint egy de Gaulle-i (nemzetállami) Európában gondolkoznak. Hogy a kohéziót jobban szolgáló közösségi alapú intézményi keretre van szükség, ideértve a bankuniót és a fiskális uniót. Hogy olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyek EU-szinten elkölthető, a nemzeti befizetésektől független forrásokat teremtenek, példaként említve a pénzügyi tranzakciós adót, mint jó eszközt ennek elérésére. (Mielőtt valaki arra a meggyőződésre jutna, hogy Sikorski a magyar sárgacsekk-adót ajnározta, szögezzük le, hogy itt uniós szintű, spekulációt megfékező tranzakciós adóról, az ún. Tobin-adóról van szó, amit az LMP megalakulása óta követel, és az utóbbi hónapokban az Európai Bizottság és az Európai Parlament is kiállt mellette, és aminek semmi, de semmi köze a magyar sárgacsekk-adóhoz.)

Sok mindenről beszélt még Sikorski, ezek egy jó részével messzemenően nem lehet egyetérteni, (pl. az atomenergia, vagy a környezetvédelmi standardok fellazításának kérdése). Annál az Európa-álláspontnál viszont, amit a baráti találkozó keretében elmondott, aligha lehet kínosabb kritikáját adni Orbánék ez irányú tevékenységének. Tanulság: legközelebb szóljanak a kedves vendégnek, hogy melyik országba utazik, és hogy Döbröginek libát vinni, Aradon Ferenc József emléknapot szervezni, nem sok jót jegyez az álmoskönyvek szerint.”