A háború vonzásában

„Ami a lényeget illeti, a Közel-Kelet ismét nem a béke, hanem a háború felé mozdult el. Törökország, a feltörekvő regionális hatalom, amelyet jóformán a szele sem érintett a Nyugatot ingató válságnak, most dönthet, hogy enged-e a háború kísértésének. Ha igen, biztosan tapsot kap majd a nyugati mérvadóktól, mint olyan állam, amely vállalja a »nemzetközi felelősséget«. Érdekes – és ez hezitáló török reakciókból is lemérhető –, ők maguk nem kapnak két kézzel egy jó kis szíriai bevonulás-megszállás-rezsimváltásért. Ahogy egy publicista fogalmazott, Törökországnak most fel kell nevelnie, minél jobb oktatásban kell részesítenie fiatal nemzedékét, hogy a modernizáció, amelyért apáik, nagyapáik annyit dolgoztak, beérjen. Nem odadobni őket, kifolyatni vérüket a nyugati intervenciós modell szerint.

Kényes pillanatok ezek Ankarában. Ám nem azért, mert Szíria lelőtt egy Phantomot, hanem azért, mert a jórészt nyugatbarát tábornokok (a »szekuláris Törökország őrei«) ugrásra készen figyelik a mérsékelt iszlamista Erdogan lépéseit. Ha ő hezitál, rögvest ugranak a helyébe. Nálunk kevesen tudják, hogy mi is a folyamatban lévő tábornokper lényege: a magas rangú katonai vezetőket azért tartóztatták le, mert egy Görögországgal szembeni légi incidenst akartak kiprovokálni, hogy ezt követően puccsot hajthassanak végre odahaza. Lehet, hogy valakinek van egy ilyen forgatókönyve Szíriára nézve is?”