Omlás

„Magyarország jobboldali – hirdette a két évvel ezelőtti elsöprő választási győzelem idején a kormányoldal, de ez akkor sem volt igaz. Komoly problémákat okozna a jobboldalnak annak definiálása, hogy mitől számít ma valaki konzervatívnak, így a sereg jobb híján az Orbán-kormány lépéseire hagyatkozik, ezeket tekinti mintának – mivel azonban azoknak sem a magántulajdon szentségéhez, sem a kiszámíthatósághoz, sem más konzervatív alapokhoz semmi közük, kialakult egyfajta értékválság, ami korábban inkább csak a kormányzó balliberális oldalt jellemezte. Így a kormány értelmiségi holdudvara is a szavazótáborral együtt erodálódik. Azzal a táborral, amelynek csak egy kis része adta jobboldali értékekre a voksát – a többség az inkompetens kormányzás alternatívájára szavazott, amely minden réteget igyekezett megszólítani: a szegényeket és a középosztályt (följebb léphetsz), a gazdákat (lesz birtok), a kis- és középvállalkozókat (helyzetbe kerültök).

Ennek ellenkezője valósult meg: a szegényeket még szegényebbé tették, immár négymillióan élnek a létminimum alatt, ez jutott a középosztálynak, meg most a telefonadó, a gazdáknak meg, kiknek táborát egykoron a kisgazdapárt támogatóiként nyolcszázezresnek mérték, fityiszt mutatnak: az áhított földet a legszemérmetlenebb módon adják oda sajátjaiknak. Eközben az ellenzék okkal és sikeresen volt képes oligarchákról beszélni, s csupa olyan fogalommal kitapétázni a kormányt, amely ellen régebben nem csak a fülkékben vívtak forradalmat.”