Szép ajándékot kapott Sopron, épp a Hűség Napján (VIDEÓ)
A mai útátadást úgy is tekinthetjük, hogy összekötöttük a burgenlandi magyarokat az erdélyi magyarokkal.
Mohács mellett Trianon a magyar történelem legsúlyosabb traumája, amelynek feldolgozása láthatóan hosszú időt vesz igénybe. Interjú.
„Egy párton kívüli szervezet Facebook-oldalára a napokban kikerült pár soros megjegyzés (amely a gyarmatosító brit birodalom széthullásával hasonlította össze az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését) ingerült reakciókat váltott ki bal és jobboldalon egyaránt. 92 évvel a békediktátum aláírása után ennyire nem vagyunk túl a Trianon-traumán?
Mohács mellett Trianon a magyar történelem legsúlyosabb traumája, amelynek feldolgozása láthatóan hosszú időt vesz igénybe. A történészek között még mindig erős viták vannak a katasztrófa okairól, de abban konszenzus van, hogy valóban hosszú távú következményei voltak, vannak. Megszakadt a 19. század második felében ígéretesen megindult modernizáció, a magyar társadalom polgárosodása. Megszakadt a városfejlődés, hiszen a legnagyobb ipari és kereskedelmi központok határon kívülre kerültek. A magát egy birodalom részének tartó Magyarország hirtelen a térség legkisebb és gyengébb állama lett, soknemzetiségű országból majdnem homogén nemzetállammá vált.
Ez azért fontos, mert míg a többi kelet-európai országban a nemzetállammá válás, az önállóság elnyerése egy pozitív fejlemény, egy 50-100 éves projekt kicsúcsosodása volt, addig Magyarországon ezt inkább gyászolták, minthogy ünnepelték volna. Nemcsak a gazdasági és politikai elitek, hanem az egyszerű polgárok számára is trauma volt: az új határok családi, rokoni szálakat téptek szét, 400 ezer ember inkább az elvándorlást választotta, semhogy az új államokban éljenek. A közösségi emlékezetet is nagyon megterhelte: a Horthy-korszakban szinte minden a revízióról szólt, hogy aztán 1945 után az elhallgatás váljon jellemzővé. Egyik hozzáállás sem kedvezett a trauma kibeszélésének, így a rendszerváltás után átszakadtak a gátak: Trianon a magyar történelem összes tragédiájának, mostanság pedig a rendszerváltás sikertelenségének szimbóluma lett.
A történelemtudomány az utóbbi 30 évben kikutatta az előzményeket, a szerződéskötés körülményeit, Károlyi Mihály, a Tanácsköztársaság, Horthy Miklós szerepét, a következményeket, de elég rákeresni a Trianon szóra a neten: dőlnek elő a hamis mítoszok, összeesküvés-elméletek. Miért nem mennek át a köztudatba a kutatások eredményei?
A történészek között is vannak viták elsősorban a korabeli magyar szereplők felelősségéről, ami a közbeszédben rendszerint – nem függetlenül a politikai vitáktól – átértelmeződik. Ugyanakkor valamiért makacsul él az a hit – és ennek terjesztésében, fenntartásában a szélsőjobboldali portálok komoly szerepet játszanak –, hogy nem lehet hiteles információkhoz jutni, meghamisították a történelmet. Pedig minden dokumentum elérhető, a Trianonnal foglalkozó tudományos munkákkal könyvtárakat lehet megtöltetni, a magyar történelem egyik legkutatottabb témája. De nagyon nehéz ezt a mítoszt megtörni.”