„Schmidt Mária sokat tett azért, hogy közellenséggé váljon baloldalon, de ebben az esetben egyszerű szövegértelmezési problémáról van szó. Schmidt Mária pontosan fogalmazott, de kritikusai jobb esetben felületességből, rosszabb esetben rosszindulatból úgy értelmezték szavait, mintha a magyar dolgozókra, munkásokra vonatkozna, holott ő ilyesmit nem mondott.
Schmidt Mária tágan értelmezve a kormányzó pártokról, szűkebben a Fideszről, konkrétan pedig Deutsch Tamásról szólt, mivel benne található meg mindaz, amit felsorolt, kritizált és ostorozott. (...)
Ekkor már a liberálisok ellen kellett harcolni, a kommunistákon röhögni és a csuhásoknak hízelegni, de ez nem viselte meg őt, mert csak azt zökkenti meg a hátraarc a politikában, akinek elvei vannak, ilyenek pedig addigra már kevesen maradtak. Megnyílt viszont az út másfajta karrierek előtt. Ha valaki lusta, mint egy görög adószedő és olyan túlzott igényei vannak, akár egy el nem ismert Romanov-dédunokának, akkor a lehető legjobb dolog egyetérteni Orbán Viktorral. (...)
Nos, Deutsch olyan páratlan sikereket ért el az elfekvés terén, hogy egyből tagja lett a magyar olimpiai küldöttségnek. Némileg arcpirító és mégis mélységesen emberi döntés, mert Deutsch szeretné megtekinteni a játékokat, de nincs elég pénze a belépőjegyekre, ezért Orbán (azaz a MOB, de én a helyükben nem kezdeném hangoztatni a függetlenséget) biztosítja számára a potyautat. Ugyan, melyikünk nem tenné meg ezt egy régi barátjáért?”