Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Minimum meglepő egy ingyenes lap bázisán létrejött, jellegét tekintve azonos, ám fizetős verzióval előrukkolni.
Miért kapnád ingyen, ha fizethetsz is érte? Ez lehet a szlogenje annak az üzleti filozófiának amellyel a mai napon piacra lépet a Vitézy Tamás érdekeltségébe tartozó, kéthetente megjelenő Helyi Téma fizetős heti változata. A már megvásárolható lap a Helyi Téma receptjét követi, bulváros csomagolásban egész kolumnás Erzsébet utalvánnyal megtámasztott rokonszenvezés. (A hetitema.hu domain a Helyi Téma oldalára mutat, s a két lap főszerkesztője is ugyanaz.) Ismerve a sajtópiac telítettségét és a print szektor zsugorodó reklámpiaci részesedését, minimum meglepő egy ingyenes lap bázisán létrejött, jellegét tekintve azonos, ám fizetős verzióval előrukkolni.
Nagy kiadói háttér nélkül, csupán jó politikai kapcsolatok már nehezen tudnak életben tartani egy hetilapot, üzleti alapon pedig már 10 éve sem tűnt jó ötletnek a Ringier tőkeereje alatti forrással beszállni. Egyedül az olig nagyvállalkozói igyekezet képes print lapot felszínen tartani, itt azonban a költség-haszon relációnál fontosabb szempontok is befolyásolhatják a döntést.
Benji telefonját sem veszi fel? Ilyen és ehhez hasonló izgalmas társasági ügyekről ír a lap, ezen kívül a csíksomlyói búcsú másfél hetes történetével is megvárták a megjelenést. A húsz oldalt csak reklámok tagolják, rovatbeosztás egyelőre nincs. Ez alapján nem rajzolódik ki élesen az a célközönség, aki elmegy az újságárushoz, és a Blikk helyett a Témát kéri. Minden kezdet tartogat a készítők számára döccenőket, a bemutatott tartalom itt is ezt igazolja. Később dőlhet majd el, hogy a dupla dózisban adagolt celeb sorsokért elkért 95 forint nem épp 95 forinttal több-e annál az ellenértéknél, mint amit a Helyi Téma eddig is adott nekünk?