Nem volt sétagalopp bekerülni a Társas játékba

„Színház, filmek, sorozatok: mindháromból jócskán jutott a pályafutása alatt. Melyik a fontosabb?

A sorrend jó. A színház áll a legelső helyen, mert hatalmas örömet tud jelenteni, ha a színpadon állok, a film és a sorozat pedig, ha őszinte akarok lenni, egyfajta anyagi biztonságot ad. Ugyanakkor abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem csak a pénz miatt kellett szerepeket elvállalnom. Mindig olyan sorozat- és filmötletekkel találtak meg, amelyeket büszkén merek vállalni. A Munkaügyek is inkább az abszurd humorra hajaz, amelyet én nagyon kedvelek, és nem olcsó humorral teletűzdelt valami, ami igen megszokottá vált sajnos sok magyar csatornán. A Társas játék-ról meg csak annyit, csoda, hogy az a sorozat létre tudott jönni Magyarországon.

Miért tartja csodának?

Mert az HBO-nak ez az első saját gyártású, folytatásos magyar sorozata, és pénzt, időt, anyagot nem sajnálva hozták létre. Azt gondolom, hogy a visszajelzések is ezt bizonyítják. Még a zöldségesnél is felismernek, és szinte kivétel nélkül mindenki a színvonalas vagy az igényes szót használja. Legutóbb egy fiatalember állított meg a villamoson, és kérdezte meg tőlem, hogy nem én vagyok-e a Társas játék Antalja, mert az anyukája imádja azt a sorozatot, és szeretne neki vinni egy autogramot. Az a nagyon jó érzés ebben, hogy nemcsak a kritikusok, hanem az úgymond átlagember is észreveszi, hogy ez a sorozat nem olyan, mint a többi ma futó széria.

A kollégákkal jól kijött?

Nagyon szerencsés vagyok ebből a szempontból is, tüneményesek voltak mindannyian. Egyébként nem volt egy sétagalopp bekerülni a Társas játék-ba: két hónapon tartó castingon vettünk részt, aminek a végén az HBO is képviseltette magát. Azt gondolom, hogy méltán ment át az összes kolléga a rostán. Itt hadd jegyezzem meg, külön öröm, hogy Pokorny Lia volt a közvetlen partnerem a jelenetekben.”