A mozgalom és rémtettei

A Nyugat nem érti, hogy nekünk mi a bajunk a posztkommunizmussal, mi a bajunk annak itt ragadt, sértetlenül átmentődött személyi garnitúrájával. Nem értik, hogy míg náluk a vörös csillag, egy színes, még talán kedvesnek is tekintett, mozgalmi jelkép, addig nálunk az egy 65 éves diktatórikus államberendezkedés attribútuma; nem érthetik, hogy ennek az állampárti regnálásnak az első 20 éve - a toleráns, kulturált közélethez szokott magyar társadalom számára - egy megvalósult rémálommal volt egyenlő. Nem érthetik, hogy a sarló és kalapácsos szimbólum nem egy a sok szimbólum közül. Nem értik, hogy az nálunk a katonai erővel történő leigázás, a szuverenitásunktól való totális megfosztás jelképe. Egy megszálló, arrogáns és diktatórikus világhatalom állami szimbóluma. Nem értik a gőgös nyomorultak - szerencsés kívül maradottságuk okán -, hogy mi nem kérünk a vörös csillagos provokatőrökből, hogy ez számunkra egy elemi, ösztönös védekezési reflex. Mert azt sem értik - nem képesek felfogni -, hogy az önmagát átmentett nomenklatúra és annak sleppje csak kényszerből tartja a pofáját, és még így is provokatív. Nem érthetik nyugaton, hogy ezek, ha mód adódna rá, nem csak lelkileg, de gyakorlatilag is pillanatok alatt újra ugyan ott tartanának, mint ahol jártak 1950-ben. Nem értik nyugaton azt sem, hogy ez a társulat eszement fanatikussága miatt rövid idő alatt képes lenne restaurálni a megbukott diktatúráját. És végül azt sem értik, hogy azok, akiket most hamis és ostobán eltúlzott áldemokratikus nézeteik okán a demokrácia megnyilvánulásaként védenek és mentegetnek, nos ezek egy pillanatig sem hezitálnának, ha módjuk adódna rá, őket is kipenderíteni a bigott és csökött agyú demokráciájukból. Kedves Nyugat! Kevesebb rátartiságot és több megértést a lenézett közép- és kelet európaiak iránt, mert nem biztos, hogy ti vagytok a bölcsek kövének birtokában. Egyre inkább látszik a valóság: ti egy elkényelmesedett, tunya társadalom lettetek, de az élet és a politika terén csak nagyképűséggel rendelkeztek; a valóság nem odaát, hanem itt van nálunk és hogy mit kell(ene) tenni, azt mi tudjuk.

Azon fennakadni egy kicsit túlzás, hogy "…a bíróság szerint...a két szélsőséges politikai irányzat közül a kommunizmus elfogadható mozgalom volt csupán, a fasizmus-nácizmus viszont emberirtás." Állítólag Szerző politológus. Azért intellektuális képességek dolgában egy minimumot ehhez teljesítenie kéne. Ha egy "felvilágosult iszlám bíróság" úgy dönt valakinek a keresztviselése kapcsán, hogy a katolicizmus elfogadható mozgalom a keresztes háborúkban, a gyarmatosítások során stb. legyilkolt "áldozatok emléke" ellenére is, akkor szintén megdöbben!? ...Hm. Figyeljen csak! Egy politológustól évszámot kérdezni nem lenne korrekt, DE egy gyors (és sokak által ismert, ezért viszonylag könnyű) tesztkérdés: Hány évig tartott a harmincéves háború?

Most jelent meg Kresznovszkaja "Mennyit ér egy ember" című Gulág visszaemlékezése. 25 évig raboskodott tulnyomórészt Szibériában. Melegen ajánlom azok figyelmébe akik folyton a holokauston siránkoznak.

Az SZDSZ még a Terror Háza Múzeumot is be akarta záratni. Mert nem csak a holokoszt szerepel a témák között. Ilyen amikor anyagi, hatalmi okokból egy kisebbség még a szenvedéshez való jogot is ki akarja sajátítani. Arról már nem is beszélve, hogy a kommunista hóhérok között is (finoman szólva) túlreprezentált volt ez a kisebbség. Nagyjából 100 millió ember haláláért felelve. Meg hát nem bírna el a költségvetés még egy tömeges kárpótlást, tehát mentendő a holokoszt pénz tagadjuk le a komcsi bűnöket.