„Orbán Viktor egyetemi szakdolgozatában 1987-ben látta a tartós hatalomhoz vezető út lényegét: „A társadalmi berendezkedés átalakításához nem elegendő az államhatalom megragadása, a polgári társadalomban is túlsúlyra kell szert tenni”.
A túlerő a szemünk előtt alakul ki: már megvan hozzá az állami tájékoztatás és az igazságszolgáltatás fölötti teljhatalom meg a behódoltatott egyházak, civil és szakmai szervezetek kooperatív jóindulata. Ma ebben a politikai-gazdasági-társadalmi konglomerátumban úgy lehet százmilliárdos nagyságrendben közpénzeket és tetszőleges mennyiségű/minőségű közjavat (a közmédia műsoridejétől a termőföldön át az oktatás, a kultúra és az egészségügy tárgyi és humán infrastruktúrájáig) a Fidesz által jónak látott személyekhez és szervezetekhez csoportosítani, hogy abba a párt helyi és országos hatalmasságain kívül senki nem szólhat bele.
Ilyen potenciája a késő Kádár-kori MSZMP-nek sem volt – hiszen ott több erőcentrum is működött, egyre többet számított a külvilág véleménye, sőt a társadalom igazságérzete is. Most viszont még a jelenlegi hatalomnál is több kell: az új állampárt még egyet szorítana a srófon, elvéve a pártok állami támogatását. Ez az összes állami erőforrás fölött rendelkező Fidesz finanszírozási helyzetén nem változtat, a többie ket viszont ellehetetleníti. (...)”