„De kik is azok a posztkádáristák? Ők azok,
- akik szerkesztőként nem közölnek folyóiratukban, mert vannak soraid, amelyekkel nem értenek egyet,
- akik nem vesznek be pályázati projektbe, mert attól félnek, ha beválsz, úgy a következőbe őt nem veszik be,
- akik szívesen folytatnak vitát a baloldalról, főleg, ha honorárium is jár vele, de legalább egy konferenciakötet, és már a konferencia végén megkérdezik, mikor jön a kötet,
- akik szerint a rendszerváltásig a történelem osztályharcok története volt, utána pedig kultúrharc, illetve antifasizmus-fasizmus küzdelme,
- akik szerint mindenki neoliberális vagy neokon (a kettő között a különbséget meg nem tudják mondani), aki nem azt gondolja a szociális kérdésről, amit ők,
- akik nem azért kritizálják Gyurcsányt, mert elhagyta az informális pártpénztárnokok világát, hanem mert Nagy Imrét választotta Kádár helyett (előbbi kapcsán nem győzik hangsúlyozni: »Ő is kommunista volt.« És?! Ha kommunista nyír komcsit az oké?),
- akik 2010-ben, a II. »filozófus-per« kapcsán szerették meg Heller Ágnest, 1973-ban még nem tartották indokoltnak a szolidaritást,
- akik szerint az ügynökügyekkel nem kell már foglalkozni, meg egyébként is »nehéz ma már megérteni a kort«,
- akik szerint Erdős Péternek már csak azért sem lehetett könnyű, mert ő eleve hithű kommunista volt, komcsiként pedig még nehezebb volt a konfliktusokat elszenvedni,
- akik szerint, ha akartál valamit az életben, úgy be kellett lépni a pártba – ők is ezt tették –, de ezek a mai politikusok már egytől egyig hazugok, karrierből politizálnak,
- akik úgy beszélnek a Kádár-rendszerről, hogy közben A tanú című filmre hivatkozva szidják a Rákosi-rendszert,
- akik szerint Hofi Géza is volt olyan bátor, mint Kőszeg Ferenc,
- akik szerint a rendszerváltás az SZDSZ-nek kegy, az állampártnak félgyőzelem,
- akik szerint Moszkva tér+üveges sör+kispolgári modorosság+farmer = ’68,
- akik egy mondatban egynél többször mondják ki: »értelmiségi«,
- akik szerint Judit, a több idegen nyelvet beszélő, diplomás intézeti munkatárs Jucika és titkárnő,
- akik szerint nem az a legrosszabb az LMP-ben, hogy ökofilozofál, hanem hogy »liberális«,
- akik miközben nyilvánosan jelenlétedben kritikával illetnek, úgy fogalmaznak, hogy X.Y. »nevű« politológus vagy »az a politológus«, esetleg »politológuska« (s mivel ezt viccesnek érzik, összenevetnek tudszoc-on végzett, művelődésszervező-szociológus barátjukkal),
- akik, amikor egy barátjáról a Heti Válasz megírja, hogy ügynök volt, csak annyit mondanak: »S miért pont most írja meg?! Persze, hogy eltereljen valamiről a figyelmet!«,