Van másik?

„Schmitt összenyálkázta, ingoványossá tette a pozíciót. Szégyene nem volna ilyen mélységes, ha egyáltalán volna elnöki teljesítménye, ha bármit magáénak mondhatna azon kívül, hogy aláírt mindent. Aki a helyére beül, és ugyanezt folytatja, az magára veszi a schmittséget, ami, lássuk be, plágiumügy nélkül is elég undorító perspektíva. Nem azért robognak tovább szótlanul a Fidesz képviselői a kamerák láttán, mert nem tudnának mondani három összefüggő mondatot, hanem mert félnek. Félnek attól, hogy előkerül a széfből a biankó lemondásuk, és aztán a megyei önkormányzatban sem lesz helyük, sőt ha visszamennek autófényezőnek, akkor is tönkreteszik őket. Akit elnökké neveznek ki, az ettől egy csapásra megszabadul. És előjöhetnek belőle az eddigi elnyomatás sérelmei, mert nem természetes állapot az a gerincroppantó alárendeltség, amiben élniük kell.

Ennek egyetlen ellenszere van: ha az elnök fogható valamivel. Ideális esetben van róla beszervezési papír, jelentések, mögötte korrupcióval pettyezett karrier, meg esetleg egy plagizált doktori. Na így már remek államfő lehet belőle, a törvényhozás motorja, nem ellensúly, hanem idomított házikedvenc.

Ezek az előre tárazott töltények viszont veszélyes áruk. Elsülhetnek más kezében is, rossz időzítéssel. Ez történt most is. Mivel a megálmodott totális médiakontroll meghiúsult, és maradt szabad sajtó, a bábnak megfelelő figurák állandó veszélyben élnek, és minél magasabb polcra emeli őket a gazdi, annál többen vadásznak rájuk.

Schmitt Pált nehéz lesz pótolni. A súlytalan paprikajancsik előbb-utóbb úgy járnak, mint ő. A súlyos egyéniségeket viszont a nemzeti együttműködés nem viseli el, mert ők sem viselik el a rendszert.”