Legyen a Magyar Nemzeti Múzeum élő kulturális agora! – Zsigmond Gábor főigazgató a Mandinernek

A tavaly nyáron kinevezett főigazgató, Zsigmond Gábor tartja, hogy izgalmas, tematizáló és minőségi programokkal el lehet nyerni az emberek figyelmét.

Ennek ellenére nem hiszek semmi konkrétban, de valami spirituális „dologban” feltétlenül. Ha körülnézek a világban, tisztán látom, hogy „valaminek” lenni kell. Interjú.
„– Hisz Istenben?
– Ez egy súlyos, nehéz kérdés. Római katolikus családba születtem. Édesanyám sajnos korán elhunyt, utána gyermekotthonba kerültem. Néhányszor meglátogattam a nagymamámat, többnyire nyáron. Láttam a halálát, akárcsak azt, mekkora támaszt jelentett számára a hit az utolsó percekben. A gyermekotthonban ateista lettem. Ám a materialista világképet ma már szűknek érzem – ennek ellenére nem hiszek semmi konkrétban, de valami spirituális »dologban« feltétlenül. Ha körülnézek a világban, tisztán látom, hogy »valaminek« lenni kell. Ha este elkerül az álom, kimegyek a szabadba, és a csillagokat bámulom. A végtelen mélység és a mérhetetlen távolság elandalít, felold.
– Valláspárti?
– Abszolút. Elismerem, nagyon sok embernek a hit – függetlenül a rituálétól – képes segíteni.
– Szokott a számokkal játszani?
– Nem. Anno tőzsdéztem, de szinte minden pénzem elúszott. A feleségem, amiért nem lehetek neki elég hálás, mellettem maradt.
– A kollégái hasonszőrűek?
– Ismerek egy világhírű matematikust – a neve irreleváns –, aki régebben kártyákkal zsonglőrködött. Amikor Budapesten járt, eljött a lakásunkba, s bemutatott néhány trükköt. Mindannyian, de különösen a gyerekek, tátott szájjal bámulták. Nos, ő és két társa – egyikük fizikus – rendszeresen jártak Las Vegasba kaszinózni. A pörgetés elején figyelték a golyót – s bár csak fejben dolgoznak, mégis nagyobb eséllyel voltak képesek megjósolni a végeredményt, mint az átlagvendégek. Néhány nap múlva jól öltözött úriemberek beszélgettek el velük. Ezután ritkán látták őket a kaszinóban.”